Egy hónapja nálam parkol a következő írás, de ez ne zavarjon össze senkit. A harmadik vendégünk Viktor, akiről azt érdemes tudni, hogy Egerben él, alapvetően kocka, de – vagy épp ezért – tud meglepetést okozni. Tőle származik főiskolás korunk egyik kedvenc története a bagolyköpetről. Most nem erről lesz szó, azóta vega lett, szerintem köpet sem jöhet már nála szóba, úgyhogy lássuk azt a zöldséglevest!
Rukkola krémleves pirított mandulaforgáccsal
A szilveszterre vásárolt rukkola maradéka került elő minap a hűtőből. Sajnos már nem volt annyira fitt, bár némi száradáson kívül más baja nem volt. Nagyjából a kétharmada volt meg a 125 grammos kiszerelésnek, ez pedig – mint utólag kiderült – két embernek elegendő adagot eredményez.
Az olajos magvak jól illenek a spenóthoz is, és mivel hasonlónak éreztem a készülő leves jellegét (főleg hogy engem a nyers rukkola illata konkrétan a mogyoróra emlékeztet), miért ne mandula legyen benne, mint levesbetét?
A rukkolából néhány levelet félreteszünk, a többit pedig kevés vajon vagy olívaolajon át-át forgatva egy fazékban, fedő alatt megfonnyasztjuk. Mikor a levelek összeesnek, 1-2 evőkanál lisztet szórunk rá, aztán ha sikerül, kevergetve még egy picit át is pirítjuk. Felengedjük vízzel, fűszerezzük őrölt szerecsendióval, őrölt borssal, sóval, kevés cukorral. Ha felfőtt, egy botturmix segítségével eldolgozzuk. Ezután tejszínnel sűrítjük. Ha igényli, akkor még fűszerezzük. Újra felforrósítjuk, majd miután elzártuk, beledobáljuk az elején félretett leveleket, hogy izgalmasabb legyen, ha majd esszük. A levelek így ugyan egészben maradnak, de a még meglévő hőtől összeesnek.
A mandulaforgácsot száraz teflon serpenyőben kevergetve-rázogatva aranybarnára pirítjuk.
Melegen ajánljuk, tálaláskor a mandulával megszórjuk. Bár a képen nem látszik, de a mandula alá némi reszelt sajt is került.
Az eredmény természetesen fokozható, ha a felöntéskori víz egy részét fehérborral helyettesítjük.