Soulkitchen

"Az is hülye, aki kézműves pesztót csinál"

Kanári kontent, vagyis #soulkitchengoestolaspalmas

Dráááágavirágoskertjeimmm, hát köszi, hogy rászántatok átlagosan 1 perc 12 másodpercet és megadtatok válaszként egy számot 1-től 5-ig arra a nyolc kérdésre, ami a Kanári kontentre vonatkozott.

Mutatom, hogy alakult a vége, vannak vicces és meglepő eredmények is, bár őszintén szólva valami ilyesmire számítottam. Imádjátok a szokásos, napi beszámolókat kis sztorival, friss képekkel, hangulatbahelyezéssel. Köszi, hogy a néha egy-egy fotó nem elég nektek, a live videóra viszont nyitottak vagytok, de ebben az esetben nem lehet elmenni a skála negatív rekordját megjelölő szavazók mellett sem, akiket legszívesebben megkérdeznék: Miért utáljátok ennyire? Mert új? Vagy mert nehéz a kezelése mobilon? Szerintem ijesztő tud lenni az, ha egyszer egy live videó alatt szeretted volna elolvasni mondjuk a kommenteket, de ehelyett elindult hanggal az egész, a fél irodának hírül adva, hogy nem dolgozol. Nem beszélve arról, hogy ha kitetted full screenre, akkor egy nem fekete öves felhasználónak egyáltalán nem biztos, hogy gyorsan megvan a visszacsinálás, így történhet meg az, hogy ülsz a gyárban, kezedben a hasznos sminktippeket ordító live video amin full screenen húzza ki a szemét az ügyeletes bjúti egy szögmérős vonalzót hívva segítségül. Szóval az? Ez a félelem oka? Mert akkor megértem, de van egy jó tanácsom is: mindig legyen nálatok füles. Abból baj nem lehet. És ne féljetek használni.

Na de nézzük tovább, a hosszú Soulkitchen posztok témája az egyik kedvencem: tisztán látszik az eredményekből, ahogy a kedves barátaim és családtagjaim színtiszta szeretetből nem nyomtak negatívot és maradtak a biztonságos szürke zónában és adták a sok hármas-négyest. Szeretlek titeket és tök megértem, hogy néha sok ez itt, meg azt is, ha nem tetszik a stílus, vagy sok a rizsa. A baj az, hogy imádok írni és fogok is. De visszatérve az előző körhöz: marad nektek a sok fotó és a – fülessel!- tolt live videó, nuku olvasás, sőt, talán még csak meg sem szólalok majd videó közben. Kánaán, béke, szeretet.

Viszonylag kevesen kívántátok a megrohadásomat, ezért hálás vagyok. A helyi éttermes-receptes erős hármasban végzett szintén, ami azt jelenti, hogy jó az, ha nincs más, de inkább szedd már össze magad és gyárts valami rendes tartalmat.

kanari_anta

Személyes kedvencem, az áprilisi kanáris látogatásom emlékéből táplákozó részeges homokos téma, amire súlyát nézve nagyon sokan nyomtatok rettegett egyest, persze azért többen vagytok akik vágynak a kordinálatlan mozgásra és akadózó beszédre a lilára égett vállú magyar lánytól, ahogy épp botladozva magyarázza a kínai kisbolt kisüveges, hűtött pezsgőinek felhozatalát. Az a helyzet, hogy előre programozottan nem szoktam berúgni, ezért van esélye a rettegőknek arra, hogy megússzák, de empirikus alapon azt mondom, az 5-ös gombot nyomók meg fogják kapni, ami nekik jár.

A gluténmentes kérdést meg ugorgyuk, engem érdekel, titeket nem; nem baj. Gyártottam nektek tortát, mostanában feszt csak sütök, muhaha. Kattintásra galéria nyílik, kockák előnyben, jó nézelődést, kedden repülök,

PUSZI!

Csupacsokis gluténmentes céklatorta

Van ez a Nigel Slater nevű csávó, Paprika TV is megvette pár főzős sorozatát, na nem mintha az lenne a minőség origója, de csak hogy tudjátok, hol kell keresni. Mindig olyan sterilen tökéletes, hogy sosem érdekelt mit csinál igazán. Olyasmi ez, mint Kautzky Armand hangja – tiszteletem, művész úr! – hogy szép-szép, de annyira fehér kesztyűs, hogy nem tudok mit kezdeni vele. Nem stílusom a csipkekeszytűvel melózás, ezen a pasin pedig mindig azt éreztem, hogy a BBC kitenyésztette magának, mert rengeteg lóvéja volt és megvásárolta a lehetőséget. Aztán lehet, hogy tévedek és csak a tudatlanságom mondatja ezeket velem, szégyellni nem fogom, mert ha egyszer ez az érzés jön, akkor ez jön, nincs mit tenni. És nem, nem olvastam utána.

nigel

Na de ma, amikor rájöttem hogy még anyukám kertjéből származó céklák figyelnek a spajzban, abból pedig desszertet kellene csinálni, szóval akkor elkezdtem keresgélni és a legszimpatikusabb recept az Nigelé volt. Mert csupa csoki, vaj, kakaó és cékla, nem lehet nem kipróbálni, tényleg nagyon jónak tűnik.

A recept tehát nem saját, én csak annyiban nyúltam bele, hogy 140 g gluténmentes lisztet használtam (Lidl a beszerzési helye, márkáját nem tudom) és adtam hozzá sót is, 190 g cukor helyett 100 g barnacukor ment bele és még egy kis agavé, a tetejére meg, mert jénaiban sütöttem és nem lett szép az alja ami utána a teteje lett, szóval oda meg csináltam csokimázat, jó sűrűt, kicsit megédesítve juharsziruppal, aztán most az egész dermed az erkélyen. Addig nem kóstolhatom meg, pedig már nagyon akarnám. Jövök majd az eredménnyel.

Szépnek szép, bár a fotó zajos és homályos lett, de most tanulok rendesen fotózni, legyetek velem elnézőek, köszi. És ha lehet, csak kicsiben nézzétek. Köszi-köszi.

torta

Gluténmentes kenyér és a témakör problémái, megoldással

A tésztán kívül a kenyér az, ami legjobban fáj. Mert mindent lekottázol, kicseréled, megoldod, majdnem olyan jó vagy sokszor még jobb, mint a lisztes változat, de egy rendes szelet kenyér, az nagyon tud hiányozni. Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok az az igazi, fehérbelű parasztkenyeret zabálok a krumplihoz is fajta, de ha egy jobb rozskenyér megpirítva vajjal elém kerül, annak nem tudok ellenállni.

Van ez a gluténkerülés egy ideje, amióta mindenféle alternatívákkal próbálkozom. Például nem eszem egyáltalán kenyérfélét, vagyis reggelire jön valami GM müzli, aztán a nap többi része eltelik simán a kenyér igényének felmerülése nélkül. Aztán van az, amikor Abonett hozza a megoldást, azzal is elvagyok, végülis ropog, mintha pirítós lenne eleve, bár szendvicset csomagolni nem lehet belőle de kísérőnek főétel mellé, vagy otthoni fogyasztásra megteszi.

És vannak a hivatalos, hagyományos GM kenyerek, amiknek a piac ledózerolásának hála a Schar termékek adják ki a 90%-át. A marketing működik, én is és anyósom is többször vettünk már a termékeikből, a leginkább fogyaszthatónak a rusztikus szeletelt kenyeret mondanám, pedig… Pedig az is messze az elfogadható íz és küllem, állag alatt van. Rohadék drága, az egész egy puha massza, amit ha megpirítász kicsit jobbá válik, de az íze, az borzalom. Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy első körben még lelkesebb voltam, aztán amikor egy hosszabb autós úton végig az ebből készült szendvicseket ettem, majd ezt követően olyan 2-3 napra konkrétan szinte leállt az emésztésem és egy agyagdarab ragadt a gyomromba, akkor rájöttem hogy kösz, de nem, kösz.

Mutatom az összetevőket:

  • Víz, Kukoricakeményítő, Rizsliszt 10%, Rizskeményítő, Szója pehely, Burgonyakeményítő, Rizs szirup, Hajdinaliszt 3,4%, Sűrítőanyag: hidroxipropil-metil cellulóz, guar gumi, Szójakorpa, Szója fehérje, Pálmazsír, Köles pehely 1,6%, Élesztő, Cukorrépa szirup, Teljes kiőrlésű rizsliszt 0,9%, Fruktóz, Dextróz, Almarost, Só, Savanyúságot szabályzó anyag: borkősav, citromsav, Nyomokban lupint tartalmazhat.

Nincs több hozzáfűznivalóm, hacsak annyi nem hogy tegnap este végre megsütöttem az első, saját gluténmentes kenyeremet. A liszt a DM-ben kapható sütiliszt tesója, ezt kifejezetten kenyerekhez fejlesztették, Glutenno a termékcsalád neve és helyes a csomagolása, a doboz hátulján szuper infografika hangulattal színezve ott a recept is, az összevetők pedig:

  • Burgonyakeményítő, tápiókaliszt, rizsliszt, cirokliszt, barna rizsliszt, sűrítőanyag (xantán, guarmagliszt), növényi rost, antioxidáns.

Ugye hogy jobban hangzik. A xnatántól és a guarmagliszttől nem kell megijedni, ezek kerülnek többek között a fagyiba, vagy a kedvenc chiliszószodba is, nincs vele nagy para. A receptet csak bemásolom:

  1. Keverőtálba szórunk 1 tasak gluténmentes lisztkeveréket, és elkeverünk benne 1 teáskanál szárított élesztőt, 1 teáskanál cukrot és 1 csapott teáskanál sót.
  2. Egy kancsóban elhabarunk 1 tojást 2 dl vízzel és 1 evőkanál olajjal. (Tojásérzékenység esetén a tojás elhagyható).
  3. Ezt a folyadékot a liszthez öntjük, és simára keverjük. Sűrű nokedlitésztát kapunk. Letakarjuk, és meleg helyen kelni hagyjuk ½–1 órán keresztül.
  4. Előmelegítjük a sütőt 230 fokra. A megkelt tésztát vizes spatulával átfordítjuk egy sütőpapírral bélelt tepsire, és vizes kézzel elsimítjuk a felületét. A tetejére spatulával egy kereszt alakú bevágást készítünk, aztán a tepsit betesszük a forró sütőbe.
  5. A sütő hőfokát azonnal levesszük 210 fokra, és 40-45 perc alatt megsütjük a kenyeret.
  6. A ropogósra sült kenyeret áttesszük egy rácsra. Kevés hideg vízzel megspricceljük, így lesz kicsit cserepes a héja. Csak akkor vágjuk fel, ha már teljesen kihűlt. Jó étvágyat hozzá! 

Én elfelejtettem a vizes spricnit, de kit érdekel. Reggel vágtam fel és én még életemben ilyen jó gluténmentes kenyeret nem ettem. Tettem bele egy kis útifűmaghéjat is (kb 1 tk) mert nem árthat az állagának meg persze egészséges is, és chia magot (1-2 tk), mert szeretem ahogy picit ropog és szebb is tőle a kenyér, éééés az egész így egyben rohadtul működik. Ropogós, aranybarna héj, belül épp kellően tömör és egyszerre könnyed kenyérbél, jó az illata, finom és szép.

Vajjal és téliszalámival kiadta, alig várom, hogy megsüssem a másodikat is. Ebből lesz a fapadosra a szendvics jövő héten, mert #soulkitchengoestolaspalmas és mert ettől bezzeg semmi baja a gyomromnak.

Hát nem GYÖNYÖRŰ?

fullsizerender-1