Reggel csak megfőzni volt időm, posztolni nem, de pótolom. Nem volt egy bonyolult dolog. Csináltam egy lecsós alapot, amiben az egyetlen nem sztenderd dolog az volt, hogy vajjal készült, mert elfogyott az olajam, az extraszűz olívát meg nem erre találták ki (zsírt meg még nem tartok itthon). Hidegen a vajra a vöröshagyma, majd később a
SoulkitchenGourmet
Sárga géva
Jujj most gyorsan csak annyit, hogy voltunk ma délelőtt a búza téri piacon Miskolcon, és felismertem az egyik bácsinál ezt a gombát, szóba elegyedtem vele, és hoztam is belőle egy kisebb darabot – a kisebb darab ennél a gombánál nagyjából fél kg. A szakember azt mondta, áztassam be sós tejbe vagy vízbe, az elveszi a
Hegyalja
Mindig tudom előre, hogy ha rászánjuk magunkat és elindulunk, nagyon fog tetszeni amit látok. Miskolcról mentünk a 37-esen, és épphogy túlhaladtunk a gesztelyi körforgalmon – körforgón, ahogy felénk néha mondják -, és egyre dimbes-dombosabb lett a táj, és lett egyre többfelé szőlővel beültetve minden négyzetcentiméter, megint csak mosolyogni tudtam. És megint – ahogy ilyenkor mindig
Mánia
Vannak korszakaim, rajongó típus vagyok. Tavaly volt életem első mániákus spárgaszezonja, minimum heti 2-3 alkalommal valami spárgásat csináltam, de majdnem mindig ugyanúgy – fehér spárga, fehérbor, tejszín, sajt. Most volt egy kis maradék még a bulguros adagból, és arra jutottam, hogy valami gyors körettel ez lesz az ebéd. Szerencsém van, mert tudunk bent főzni: ez
Bulgurbulgurbulgur
Gréti is mondta, a bloggerlányok is mindig mondják, hogy a bulgur az jó. Én eddig azt hiszem kétszer ettem, török kajáldában, köretként. Most a spárga szezon kezdetének apropóján találtam a nosalty-n egy spárgás bulgur receptet, amitől olyan lelkes lettem, hogy hazafelé megvettem az első idei friss spárgát, meg petrezselymet, és megcsináltam. Annyi a plusz –
Hétvégi reggeli
Azzal a csülökkel kezdődött minden a tízéves érettségi találkozón. Mostanra már ott tartok, hogy alig várom a hétvégéket, amikor lehet „hétvégi reggelit” készíteni, ráérősen, csíkszemmel, pizsamában. Ez a neve, nálunk otthon legalábbis. A hétvégi reggeli egy nagyon egyszerű dolog, mégis kicsit mindig extrává teszi a napot, ha azzal indul. Alapvetően sok hagyma – vörös, vagy
Másnap
Szombaton lenagyiztak a Merlinben. Nem hiszem, hogy a sokk miatt ittam pont két kör pálinkával többet, mint kellett volna, de mindegy is, így sikerült. A körök szerencsére nem voltak komolyak, ezért hála a fém laposnak, amiből egy korty maximum egy-két cent ha lehet. De akkor is, mindig az az utolsó csepp az, ami már pont
Nem kell mindig kaviár
Mostanában tényleg az van, hogy gyakrabban állunk rosszul anyagilag, mint jól. Vagy nem jönnek be a pénzek, vagy nincsenek is pénzek, amiknek be kellene jönnie. Az azért még így is ritka alkalom, amikor teljesen üres a hűtő – köszönhetően az anyáinknak, akik embertelen mennyiségű hideg-meleg élelmet csomagolnak be minden alkalommal, ha hazalátogatunk. Akkor tudom, hogy
Óbuda
Itt dolgozom. Sajnos már nem sokáig, de még éppen látni fogom virágozni a rózsaszín fámat a rózsaszín virágaival: konkrétan meditációs objektum. Ahhoz képest, hogy lassan két éve vagyok itt, nem voltam még a Pastramiban. Vele szemben a kispiszkosban igen – 850 Ft egy leves+ főétel menü -, ami azért nem mindig a legjobb választás. Erről
Szerda vargánya, csütörtök vargánya
Ma elmúltak a huszon éveim, és ahhoz képest, hogy azt gondoltam, semmi nem fog változni mert ez csak egy szám, reggel furán éreztem magam. Egész héten furán éreztem magam, most is. De ez most másképp fura, mert bár egyelőre nem látom, hogy fogom tudni ezt a jóságot nagyon jóvá és élővé tenni, nagyon meghatódtam. Nincs