Óbuda

Itt dolgozom. Sajnos már nem sokáig, de még éppen látni fogom virágozni a rózsaszín fámat a rózsaszín virágaival: konkrétan meditációs objektum. Ahhoz képest, hogy lassan két éve vagyok itt, nem voltam még a Pastramiban. Vele szemben a kispiszkosban igen – 850 Ft egy leves+ főétel menü -, ami azért nem mindig a legjobb választás. Erről majd később. Most is csak úgy legyintéses alapon mondtuk hogy akkor találkozzunk a Pastramiban munka után – nem lebecsmérlően, csak tényleg nem gondolkoztunk sokat rajta -,  és ez lesz a szülinapi vacsora. Ritkán járunk étterembe, pedig nagyon szeretünk, de nem virítunk hozzá elég lóvét sajnos.

6 Körül érkeztem, Robi már a galérián várt, ami a dohányzó szakaszt jelenti itt. Én úgy készültem, hogy az egész étterem nemdohányzó, de ez később most jól jött, hogy rá tudtam gyújtani. Már napközben neten kinéztem, hogy a napi ajánlat a medvehagymás- spenótos gnocchi ami a zöldek miatt nagyon jó hír volt, a tészta miatt kevésbé: előző nap Marionál tagliatelle volt a vacsora. Sebaj, mert az aznapi vacsoramenü kínálatban ez a fogás már nem szerepelt, volt viszont medvehagymás-spenótos quiche – meg kellett néznem, mit tud a konkurencia – és volt Dél-Francia vargányás rizottó. Így lett a szerdai vargányás tészta után csütörtökön vargányás rizs – nem bántam meg. Az előételt akkor hozta  a pincér, amikor én már túlvoltam az ajándékomon, és értelmeztem, mit takar az a szép grafika és szöveg kiprintelve kis lapokra, sorrendbe rakva, tisztára mint a Love Actuallyben. Hát ezt takarta, itt! Szóval rendesen bőgtem, amikor a quiche megérkezett, ami sokkal laposabb- alacsonyabb volt, mint amiket én szoktam itthon csinálni, és a tésztája is világosabb volt, és még linzeresebb, mint az enyém. Ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna finom, a mellé adott kis adag salátával egyenesen nagyon jó volt! Csúszott hozá a gyömbéres limonádé, ami egy picit szerintem túl édes volt, de ennek ellenére is nagyon ízlett. A főételekre sem kellett sokat várni, tényleg, érezhetően gyors a kiszolgálás náluk. Robi a Pastrami klasszikusát, a szendvicset kérte, amit persze muszáj volt nekem is megkóstolnom: hihetetlen mennyiségű gyönyörű vörös hús volt felhalmozva két vékonyabb szelet pirított rozskenyérben. Gréti, sírtál volna a gyönyörűségtől. A kenyérszeletek mustárral voltak megkenve, a szendvics mellé pedig hagyományos módon savanyú uborka járt. A hús illata teljesen füstölt csülök, még látványra is először, de azért a marha megmutatja magát, sokkal nagyobb, erőteljesebb rostjai vannak, mint a sertésnek. Nem ettem még eredeti New York-i pastramit, de ez a falat meggyőzött. Ha más nem, a hús mennyisége egészen egyértelműen utal az étel eredeti hazájára: 20 dkg jár egy adaghoz!

A rizottó már a tálalásnál megvett kilóra: nagy fehér pasztás tányér – lehet, hogy ez rizottós tányér volt, nem tudom – , a külső körön tökéletes színű barna szósz, beljebb a rizottó, azon középre ráhalmozva a vargányadarabok. Az első falatnál majdnem felsikítottam: a barna cucc valami mustáros, nagyon intenzív ízű bomba volt, együtt a tökéletesen puha-kemény rizzsel és a vargányával: hmm… Az is lehet, hogy nem volt benne mustár, nem tudom, de le fogom kottázni valahogy, az biztos.

A lényeg: nálam a Pastrami nagyon oké. Tökéletesen kitalált és megvalósított belső tér, ötletes dekor és berendezés, a látványkonyha külön plusz pont.  Tetszett, hogy terítő nélkül, simán a fa asztalon ettünk és igazi rusztikus hangulatú fehér fa székeken ültünk. Az evőeszközök súlya volt még egy külön érdekesség: amikor először megfogtam, azt éreztem, hogy ha kicsit instabilabb lennék, simán kirántaná a kezemből saját magát. Gyerekes barátaimnak üzenem, hogy a wc-ben egy komplett babapelenkázó van, minden elképzelhető felszereléssel. Nem gyerekeseknek: tampon ugyanitt.

A Pastraminak hangulatos, végig pados és vidám csíkos székes tersza van. Egy korsó sör 500 Ft, ami egy teljesen átlagos ár a városban. Ezért eldöntöttem, hogy kampányolni fogok a lányoknál, hogy a járjunk új helyekre program keretén belül menjünk el legközelebb a Pastramiba és sörözzünk egyet a teraszon. Óbuda jó, Óbuda szép. Ha egyetlen dologgal akarnám leírni, milyen hangulata van a helynek: pár hete, amikor először volt nagykabát mentes idő, lesétáltam munka után egy hév megállót, elmentem a Pastrami mellett. A bejáratnál álló fa asztalon a szokásos liliomokon túl volt egy kis tábla, krétával pedig ráírva: TAVASZ VAN!