Erzsike néni mindig ad valami okosságot. Legutóbb egy fél kakas került a fagyasztónkba, egészen múlt hétig tartogattam hogy aztán jóga után – még csak nem is sejtik rólam a csoporttársaim, hogy kakast darabolok otthon óra után – nekiessek. Sosem főztem még kakast és igazából tényleg nem tudok főzni, ezért kicsit olvasgattam neten, aztán eldőlt: vörösborral legyen, mellé meg Róbert csuszát kívánt, szóval akkor legyen úgy.
A pörkölt alapját rendesen odafigyelve megcsinálod: vöröshagyma – fél kakashoz két nagy fej – apróra kockázva, közben már olvadozik a szalonna zsírja ki a lábosban. Ha kiolvadt, rámegy a hagyma és üvegesre kezeljük. Aztán tűzről le, mehet a paprika – kétfélét használtam, az egyik a csípős szegedi háztól, a másik az édesnemes szegei háztól; zseniálisak! – azzal összekever és itt jön a paradicsom és paprika, vagy a szerencsésebbeknek a kis üveges lecsó Girincsről, direkt pörköltek alá eltéve. Kis vízzel fellazít, és lassan elfőzi a levét, majd újra vízzel fellazít, újra elfőz. Ekkora már szinte kész az a sűrű szaft, amitől olyan kurvajó tud lenni egy pörkölt. Rá a kakasdarabok – egy szárny, egy alsócomb, egy felsőcomb, mellye darabokban, zúza, máj, szív – lepirítjuk, sózzuk, borsozzuk aztán vagy 2 dl vörösborral leöntjük, vízzel tovább hígítjuk, amíg el nem fedi és főhet fedő alatt legalább 2 órát. Néha megnézzük, van-e még leve, közben ha jó bort vettünk – szárazat, természetesen – akkor kortyolgatjuk és a végére már nemis igazán érdekel, van-e leve, vagy egyáltalán, van-e íze, csak tolni akarjuk befele a szaftos kakast.
Mellé a csusza pont jó köret – lebbencstésztából készült, hahh. Így élünk mi falun. Zuglóban.