Két anya két húsvétja pont kétszer annyi sonkát eredményez, mint amennyit két egészséges felnőtt meg bír enni egy hét alatt. Ételt nem dobunk ki, valamit tenni kell tehát. Nincs itthon semmi extra, de pont ez a szép ebben, olyan nagy boldogság kreatívkodni a kis boszorkánykonyha melegében, hogy aztál kipirult arccal és nagy várakozással megkóstoltathassuk a végeredményt a finom falatokért mindig hálás ház urával.
Ami tehát történt: sonkák, vöröshagymák aprítása, majd botmixer-kompatibilis edénybe helyezése, hozzá főtt tojások, sok mustár, vaj, kis chiliszósz és egy lehelletnyi Coelho. A botmixernek sonkát feldolgozni kihívás, az enyém még mindig forró, pedig fél órája abbahagytam a nyaggatását.
Ebbe az adagba került egy kis maradék sajt is, mert volt itthon.
A recept ennyi. Roppanós kenyéren, uborkával adja.
Ki ne dobjátok a maradék sonkát! Tessék belőle szendvicskrémet csinálni.