Két dolognak van halszaga, a másik a hal. Az egyikből nem volt nálunk, a másikból viszont igazi penetráns példánnyal kedveskedtünk egymásnak és környezetünknek.
Mire odaértünk vonattal Szabadisóstófürdőre – ez a tévedés négyezerbe fájhat, gyorsan tanul az ember aztán – , egy műanyag vödörrel lefedve a teraszon pihent a felbontott csomag. Szárított tintahal, egyenesen Thaiföldről, ajándék. Érdeklődésünkre a már tapasztaltabb kolleginák szájából a következő vélemények hangzottak el: keserű és rossz és keserű is; szerintem kakaópor van rajta, komolyan; én nem ettem belőle, normális vagy?!
Ezek után a vödör alól kandikáló bűzbomba végignézte, ahogy hat lány – guba nem guba vegyest – lealjasodik, Dirty Dancinget néz a teraszon majd elpróbálja a zárójelenetet négyszer a tömmeggel és Johnnyval együtt aztán persze az emelést is gyakorolja. Utóbbit földön fekve. HEPP! Nem történt károsodás, izomlázat, egy beállt derekat és bevert orrot leszámítva. Csodálatos miniszabi csodálatos új barátság, a szárított hallal kevésbé, egymással annál inkább. A másnap nem volt könnyű, szóval 19-re lapot húztam és nehogymá a szólkicsen ne kóstolja meg: megkóstolja, ízlelgeti, rágicsálja, megforgatja, vár, bizakodik, kiköpi. A hal maradt a Balatonnál, mi eljöttünk. Elnézést kérünk Szabadifürdő minden lakosától, legközelebb nem lesz nálunk vegyi fegyver. Csókolom.