Egyszer akartam már írni arról, miért nem szeretek piacra járni. Na ez most nem az lesz. Azt nem mondom, hogy azóta minden gátlást levetkőzve hangosan alkudozok a kofákkal reggelente, de ez a buja tobzódás, ami ma reggel is fogadott, ez mindent elfeledtet. Amióta van nekünk négyes metrónk, azóta gyorsan át tudok érni Újbuda Központba Zuglóból.
Tagnyár
Húslevest ne így
Ha már a szopás releváns témává vált a magyar gasztrobulvár változatos és olykor zavaros vizein, bemutatnám egyik egészen kifinomult változatát. Kicsit nyűgös volt a gyerek. Leraktam este hétkor, de tizenegykor még mindig csak nyöszörgött, aztán éjfélkor kidőltem, de nem volt még vége. Kelni kellett hozzá fél egykor, négykor, hatkor, aztán már vissza se tudtam aludni.
Lékeljem?
Unokáink sem fogják hallani ezt a kérdést. Nem lékel már senki, eusan nem is lehet, amúgy meg nem is nagyon akaródzik, ugye. Pedig milyen szomorú ez, hogy a régi jó dolgokból nem maradt semmi. UPDATE: lehet lékelni, amennyiben ivóvíz minőségű víz áll rendelkezésre, amellyel a dinnyét, a kést és a dolgos kezet is megmossuk lékelés
A zseniális spárga
„A spárga az egyik legmarkánsabb ebből a szempontból. A benne lévő kéntartalmú vegyület, a metil-merkaptán az oka (ugyanez van a fokhagymában is). Amikor spárgaevés után furcsa szagot érzünk vizeléskor, az azt jelenti, hogy rendelkezünk egy, a merkaptán lebontását szabályozó génnel. Ez a gén egy enzimet termel, az végzi a tulajdonképpeni lebontást. Nem mindenkinél van jelen.”