Pussygum

Hey, you, ezt kapd ki, Adidas a bokámon a térdzokni!

Hey, you, unom már a dumád, mondd meg nekem, honnan van a tépőzáras Pumád!

Dollárboltban a szívem fáj, minek ez a vaker, a te cipőd Nike.

Igen, de láttam egy képmagnót, de csak 50 dollárt fogad el a dollárbolt.

Az ámerikás nagybácsi hazalátogatása? Budapesti osztálykirándulás nyakbaakasztós műanyag pénztárcával? Bécsi bevásárlóturizmus? Nektek mikor volt az első rácsodálkozásotok a tubusos rágó létezésére?

A tubusos rágó a (nyolcvanas?)kilencvenes években maga volt a  boldogság rózsaszín, vattacukor illatú végtelensége és persze a két tanítási óra közti szünetben garantált legnépszerűbb osztálytárs szerepe is. A tubusos rágó a sose halunk meg érzéki csalódás mentén létrejött termék, egy kis ámerika a zsebben és egy pillanatnyi íz a szájban. Használata inkább magányos, mint társas, bár áltiban biztosan mi is haraptuk volna egymás után a nyálas rágódarabokat, csak hogy megkóstolhassuk egy kicsit az örök fiatalság ízét ott Borsod legbelsejében.

2011-ben meg csak egyszerűen ott hever a kassza mellett a felesleges és drága huncutságok polcán, semmi filozófia, semmi flanc, semmi dollárbolt. Ennek sincs már romantikája. Meg az alvilágnak sem – Szabi szia szeretünk. És hogy miért pussygum? Letekertem, belekukkantottam és egy punci nézett vissza rám. Azóta sem kóstoltam meg, rejtegetem, fejben ízlelgetem és várok a megfelelő pillanatra. Puncigumi? Megvolt?