Vagy hasonló: ‘megvolt az első szűz’ rendkívül vicces szövegekkel is kezdhetém, de nem, mert nem megy ez nekem, szóval jön a lényeg. Szombaton a Hunyadi téren vettem karajt meg szüzet. Szűzhöz sosem volt még dolgom, de mindenhez olyan nagyképű egyszerűséggel állok hozzá, hogy gondoltam, megoldom. Na a szűz jó is lett, a másikról nem kéne szólnom, de inkább mégis: tudtátok, mennyire el lehet rontani egy sima ‘bóti’ édes-savanyú mártásos fogást? Nagyon. Kemény húscsíkok és ehetetlen édesítőszer meg citromsav ízek. Ez volt a szombati ebéd, tudnám feledni.
Azóta gyúrtam a szűzre, de ma már hétfő, és hiába veszem egyre lejjebb a hűtőt, a végtelenségig nem állhat el a nyers hús. A szüzet megmostam, leszárítgattam, óvatosan bántam vele – érted, óvatosan. Jamie mindig olyan pofonegyszerű – ez az ő dumája – mozdulatokkal rendez le kilónyi húsdarabokat, így ez a megoldás is tőle jött. Vágódeszkára aprított rozmaring, durvára őrölt színes bors és kevés tengeri só. Azért kevés, mert a végső burok bacon lett, ami azért került mégis a húsra, mert megúszós vagyok a szombati botrányos ebéd óta. A fűszerekre ráfacsartam pár csepp limelevet, aztán meghempergettem benne a szüzet. Minden oldalát, jó alaposan – itt már nem voltam olyan finomkodó. Aztán forró serpenyőben kis olajon minden oldalára kérget sütöttem pár perc alatt. Közben a sütő – még mindig Karancs 4T – már melegszik, olyan közepes hőfokon – mivel Karancs 4T, ez szerintem olyan 190 fok lehetett, de ez egyáltalán nem biztos, csak mondom, nagyképű lazasággal állok hozzá és tippelek. A hőállő edénybe beletettem a szalonnacsíkokat szorosan egymás mellé, arra a kérges szüzet, jó alaposan betakargattam a szalonnacsíkokkal – bátran tessék huzogatni őket, mert engednek és úgy még szebb lesz. Aztán be a sütőbe és egészen pontosan 22 percig sütöttem. Közben az ellenőrzés annyi volt, hogy néha ránéztem a húsra, amit eltakart a szalonna, ezért azon mértem le, hol járunk. 10 perc alatt eljutott a piros színig a bacon, ott kicsit megijedtem, lejjebb vettem a hőfokot – Karancs 4T, nem mondok semmit – aztán amikor már inkább ropogósnak tűnt a szalonna, kivettem a húst. Kicsit pihent, megvágtam és így nézett ki:
Maghőmérő nélkül, elsőre, csillagos ötös. Nagyképűen. Hozzá vajban sült-párolódott parázsburgonya lesz, meg szarvasgombás céklacsatni. Bóti.
Nem bírtam ebédig várni, csekkolnom kellett.
Hibátlan kaja, hús állaga szerintem nagyon jó, a fűszer kicsit erős lett. Kipróbáltam a Calvi olivaolajjal is (húsra, krumplira), uhh, azzal is kemény. :)
Igen, a rozmaring tényleg csinált neki egy kis parfüméria hangulatot, legközelebb abból kevesebb megy a kéregre. De lesz még ilyen, majd kísérletezünk!