Évával egy különleges estén ismerkedtem meg. Sajnos egymásról nem sokat tudtunk meg akkor, köszönhetően a nem mindennapi körülményeknek: kedvenc lakáséttermünk kedvenc háziasszonyai mészfehér arccal aggódtak egész este amiatt, vajon a társaságba csöppent két, mindenki számára teljesen ismeretlen alak nem pusztán rosszindulatból, hatóságilag jelent-e meg aznap este. Ez a vacsora mindig egy bensőséges, félig titkos találka,
Tagtenger
Bokáig a halban, második rész
Egy jó darabig nem mertünk moccanni onnan, ahol Miha hagyott minket. Először a konyha/étkező/nappali/home (ahogy ő mondta) helyiségben ragadtunk, ahol később a tízórait – sajtot, szalámit és sonkát friss kenyérrel – is kaptuk. Miha bevezetett minket, majd eltűnt. Mi meg álltunk mint a jó gyerekek, meg nézegettük a falon a csupaszcsajos naptárakat. Nem sokkal később