– Kést hoztatok? -Nem, először megnézzük, milyen. Mármint a hal. A 170 kilós ton. Taxival zúztunk ki Budaörse mind együtt, szójaszószóstól, Yoshi sanostól. (Apropó! Emlékeztek az előző nobus anyagban a mosolygó záróképre? Na ők Yoshi san és az ő kedvence, aki Miss Budapest volt, mielőtt beállt a Nobu csapatába. Illetve még mindig Miss Budapest, mert
Tagnobu
Néha azért kell kaviár – Nobu I.
Kedveskéim! Emlékeztessen ez a poszt minket az idei nyárra és higgyük el együtt: lesz még napsütés! Odakint zselésítő hőség, árnyékban 32 fok, te meg bent állsz és legyezed magad az annál is forróbb lakásban, a sütőben a sütike, a gázon a husika sül, az agyad meg szépen lassan izzadság képében távozik a koponyádból a homlokodon
No, megvolt a Nobu Budapest
Valószínűleg nem, vagy nem mostanában jutottam volna el a Nobuba, ha nem kapok egy derült égből telefont múlt kedd délután, hogy van-e kedvem, ma este, két főre, tesztvacsora. Először tényleg fel sem fogtam, miről van szó, még a japán vacsoráról sem esett le, bevallom. De egy kedves meghívásnak alapból eleget kell tenni, nyilván. És aztán