Akinek az első szava az ‘adok!’, az vagy Terézanyu lesz vagy éhenkórász. Abban az értelemben legalábbis, ha az ‘adok!’ szó a szülő/nagyszülő szájából hangzik el a folyamatosan ételért követelőző gyereknek, aki ezt, mintegy pavlovi stílusban megtanulja használni. És ha megéhezik, vagy ha valamit akar, vagy ha egyáltalán: kommunikálna, akkor azt mondja: adok. Így lett nekem
Tagcsalád
Lékeljem?
Unokáink sem fogják hallani ezt a kérdést. Nem lékel már senki, eusan nem is lehet, amúgy meg nem is nagyon akaródzik, ugye. Pedig milyen szomorú ez, hogy a régi jó dolgokból nem maradt semmi. UPDATE: lehet lékelni, amennyiben ivóvíz minőségű víz áll rendelkezésre, amellyel a dinnyét, a kést és a dolgos kezet is megmossuk lékelés