- 4 szelet csontos hosszúkaraj
- 4 gerezd fokhagyma
- vaj, étolaj
- nagyszemű só, frissen őrölt színes bors (fekete is jó lesz)
Megint egy hazafelé-beszaladok-vásárolni-oda-ami-épp-útban-van körön voltam tegnap, vettem húst is. Először csak álldogáltam a hentespult előtt, nézegettem a cafatokat és próbáltam összeszedni minden tudásomat ahhoz, hogy valami könnyen elkészíthető, jónak kinéző sertésdarabot vegyek. Aztán mentem egy kört a boltban, majd visszamentem a henteshez és előttem egy hölgy 8 db csontos hosszúkaraj szeletett vitt el, ez segített dönteni: ugyanaz kérem, csak fele annyit.
Vettem még parázsburgonyát is, meg akkor már egy cserepes rozmaringot ugye, aztán gombát, hátha gombaszószt csinálok a húshoz, de ahhoz megkívántam a petrezselymet is, így a többi kenyér meg felvágott meg satöbbivel együtt egy egészen szép méretű szatyorral haladtam hazafelé a dugig tömött 5-ös buszon. Otthon nyilván nekiestem a neten a csontos hosszúkaraj recepteknek, ami nem is volt egyszerű, mert ezt majdnem mindenki egyben süti ki, sőt, csont nélkül.
Így egy napot aludtam rá, aztán egyszercsak összeállt valami. A húst megmostam, papírtörlővel megszárítottam, frissen őrölt színes borssal beszórtam/bedörzsöltem az egyik oldalát – a másikat a serpenyőben, fordítás előtt – , aztán az olvasztott vaj- olaj kombóban 1-2 perc alatt kérget sütöttem a hússzeletek mindegyik oldalára. Érted, a széleire is. Ezt a vékonyan kiolajazott tepsibe tettem, ott besóztam a nagy szemű sóval, amit Csintől kaptam ajándékba és imádom, aztán minden szelet alá tettem egy gerezd fokhagymát – egészben, csak a kés lapjával megnyomtam kicsit. Azért fokhagyma, hogy adjon neki egy kis fokhagyma bukét és azért alá, mert ha rá tenném, megégne csúnyán.
Ezt kb 40 percig sütöttem, de mivel még mindig Karancs 4T-m van, kábé 180 fokos sütőt tudok csak mondani. A lényeg, hogy ne süssétek túl, ne szárítsátok ki, kérlek.
A rozmaringos parázsburgonya már biztos volt – azért is, mert a hús nincs túlfűszerezve, elbír egy erőteljesebb ízű köretet – de valamit még szerettem volna mellé. Így aztán a kisföldalatti Mexikói úti végállomásán lévő világlegdrágább zöldségese mellett elhaladva megvilágosodtam, amikor megláttam a gyönyörű lilahagymájukat – kilónként majdnem 400 HUF-ért, ehh. Hagymalekvár, óje. 5-6 nagyobb fej lilahagymát meg kell pucolni, felszeletelni és olvasztott vajon-olajon csendesen addig puhítgatni, amíg lekvár-szerű nem lesz. Ez lassú tűzön történik, gyakori kevergetés mellett. Én sót szoktam rá tenni és balzsamecetet, a végén pedig muscovado cukrot. Most volt itthon száraz vörösbor is, az is ment bele kevés.
Ez megint egy nagyon egyszerű étel, nincs kifogás, bárki el tudja készíteni, ha én is el tudtam, ennyire nulla húsos tudással. És eszméletlen jó kombó. A hús egyszerű de finom, igazi szelhető-harapható húsélmény, a krumpli kívül sós, vajas rozmaringos, belül tiszta egyszerű krumpliíz és ezek mellé a hagymalekvár… Sírós.