Egy kis Uncsi, két kis Uncsi

Egy gombóc. Kis gömb, nagy gömb. Unicumi. Uni cum laude.

Nem voltam nagy unicumos, hogy úgy mondjam. Az első közös élmény, ami kellemesen telt, az a pécsi EFOTT-on volt a fűben ülve a nem tudom hogy hívják sráccal, akivel jaj de nagyon jóban lettünk és az hozta az uncsikat. Rákaptunk az ízére. Aztán már nem telt el úgy buli vagy kocsmázás Egerben, hogy ne a kisuncsi lett volna az alap ital, amit a legnagyobb természetességgel kísértünk le sörrel, majd ismét a pulthoz mentünk és ismét sörrel kísértük le azt, amihez maximum a kristály tiszta hideg víz dukálna. Saját kárából tanul az ember, ugye, saját gyomorsavból meg aztán még gyorsabban. És akkor még nem is beszéltem a tequila, vodkanarancs és hasonló, főiskolásvadász akciókról, ahol az italok csak nevükben emlékeztettek az eredetire, de legalább kétszer annyit meg tudtunk venni belőle, mint máskor, így aztán nagyon szuperül megérte anyám add el a házat és valaki cseréljem velem májat, ha kérhetem.

Szakítás után, újra összejövés előtt is remekül fogyasztható ital, egészen addig, amíg az üres poharakból egy csodálatos pohárpiramis nem épül fel, amit csak szigorú Ági néni rombol le, amikor kicsit rendbeszedi az asztalt, mi gondolom csókolózunk, aztán hazahúzunk aludni. Őszinte leszek, a Next nem volt jó húzás. Első hallásra jó ötletnek tűnt, hogy frissebb, kevésbé keserű, inkább citrusos, nyári buliitalt dobnak piacra, de aztán valahogy az istennek se kellett. Pedig próbálkoztunk, 2007-ban a Szigeten, amikor az akkori majdnem férjem a mostani majdnem férjem elől elmenekült, pedig utóbbi órákat állt sorban, hogy három gömb Nextet szerezzen nekünk és megigyuk a békekört. Na nem mintha kellett volna.

Aztán ott volt apám. A spajzban – nálunk spajz, nem kamra, vagy spájz, értem? – szinte mindig volt egy közepes gömb arra az esetre, ha

1. nem tudna elaludni

2. éjjel felriadna

3. anyámmal/velem/öcsémmel már megint a töke tele lenne

A fenti esetek valamelyikénél egészen egyszerűen ott, állva, kisgatyában meghúzta a gömböt, nagyokat kortyolt belőle, a ráncok kisimultak, a párna puhább lett, az álom édesebb. Apám nagyjából 30 évig négy műszakban tolta a TVK szekerét, 12 éve meghalt és nem volt alkoholista, mielőtt még.

Zwack Úr – egyesek szerint Cvakúr – tegnap halt meg, Olaszországban. Ha kitartásról, szakértelemről, tökéletes üzleti érzékről, családról, hagyományról, értékteremtésről és a legjobb értelemben vett hungarikumról beszélünk, akkor róla, róluk beszélünk. 85 évbe belefért Magyarország, Olaszország, Amerika, belefért a tenisz, a jog, a bor, két feleség, hét gyerek, na meg az Unicum. Zwack Péter, köszönjük.