Húzós a hónap, főszezon nekünk, mindenki most épít csapatot meg fejleszt céget meg zár le projektet meg minden hasonló, szóval nem panaszkodom – vagy igen.
Csütörtökön a Jankovich Kúriában voltunk egy csapattal Rácalmáson. Egyrészt a hely szép, kulturált, hogy úgy mondjam – kivételt képez az ivókút, aminek a szépséges kőből faragott kis elemeire az Augusztus 20. Strandról ismerős ivócsapokat szerelték fel, nem is értem. A hely érdekessége az, hogy magyar/koreai étterme van, mert a közelben van egy óriási gyár koreai érdekeltséggel. Sajnos most a koreai konyhát nem tudtam kipróbálni, pedig percekig szemeztem a koreai tészta levessel, de nem mertem bevállalni egy fél literes adagot, így maradt a „normál” étlap. A főétel egy hibátlan erdei gombás szélesmetélt volt, házi tésztából, de itt még nem kaptam fel a fejemet. Ellenben, amikor a desszerteket kezdte el ajánlani a pincér, elcsábultam. Én nem vagyok egy desszertes, látjátok, egy süti meg mifene recept vagy mese sincs egyelőre a Soulkitchenen, de amikor meghallottam, hogy akácfaméz parfé, már rávágtam, hogy kérek, pedig a teljes nevét még el sem mondta az ételnek: akácfaméz parfé mentaolajjal, pirított fenyőmaggal.
Elkerülhetetlenül van egy kis fogkrém hangulata a mentás dolgoknak, de ez a három íz – a parfé, a magvak és a menta – olyan kombót alkottak a számban, ami megér egy posztot. Ajánlom a helyet, sőt, mindenképp szeretnék visszamenni kipróbálni a földön ülős halálkomoly koreai konyhát is a koreai séffel, szóval írok is még róla, ez tuti.