Az. Hogy ott rohadjon meg. Mert kinek van akkora ötlete, hogy a három napig vattacukor felhőben úszó szlovén hegycsúcs után a dalmát partokig menekülést a legjobban úgy lehetne feldobni, ha ott is felmennénk a környék legmagasabb hegyére? Hát persze, hogy nekem.
Először kedden indultunk el felfelé, nem nagyon olvastunk utána, Sveti Jure, 1762 méter magas, 23 km-es aszfaltút vezet odáig, szuperek odafent a naplementék. Oké, akkor menjünk. Rémlett valami a Biokovo Nemzeti Parkról, el is mentünk a bejárata mellett a csúcs felé tartva, láttuk a sorompót és a lent parkoló autókat. Én akkor még azt gondoltam, milyen cukik hogy csak a nemzeti parkba mennek sétálgatni kicsit ahelyett, hogy felmennének a csúcsra.
Rosszul gondoltam. A Sv. Juréra csak a Biokovo bejáratán keresztül vezet út, 50 kunáért nyílik ki a sorompó és éjjel 23.00-ig kell lejönni a hegyről. Na nem mintha bárki is fent akarna addig maradni ugye, de erről majd később, most vissza az első próbálkozáshoz, amikor egy kb másfél órás hegyen tekergés – köszi Google, köszi Wazze a bénázást és a gyalogútra tereléseket, aminek persze nem dőltünk be, istennek legyen hála vagy bárkinek, csak legyen- után visszakanyarodtunk a Biokovo Park bejáratához ahol a bódéjából kipattanó kolléga közölte velünk, hogy odafent minden csupa köd és esik az eső is, nem érdemes felmenni. Kérdeztem tőle viccesen, hogy csak no view, vagy veszélyes is? Erre nagyjából nem válaszolt, csak annyit mondott hogy jöjjünk vissza másnap reggel inkább.
És itt van az első csapda. Mert még rá is kérdeztem, hogy veszélyes-e, de ahelyett, hogy elmesélte volna milyen is ez a 23 km felfelé, csak annyit mondott, mikor jöjjünk vissza megpróbálni. Ha már ott voltunk kicsivel lentebb megkerestük a Biokovo arborétumot, ami egy köves, szúrós növényes néhol életveszélyes kis sétafika, kisgyerekkel semmiképp nem ajánlom.
Kicsimmel botanikusba
Két nap múlva aztán megint nekimentünk délután, akkor a kifizetett 50 kunás jegy mellé a következőket kaptuk: az út felfelé kb 1 órát vesz igénybe, a hegyen 13 fok van éppen – odalent 27 volt – , jó szórakozást. Mondtuk köszi, van nálunk kabát, készültünk, nem lesz para.
De lett.
Mert ez a 23 km az első 100 méteres szakasz után egyetlen sávvá szűkül össze, és azt ugye nem kell mondanom, hogy beláthatatlan kanyarokkal van tele, lévén hegyi út, ami 1700-ig vezet fel, lánykori nevén szerpentin, bazmeg. Persze, vannak benne ilyen öblök, ahová az egyik autós be tud húzódni ha éppen szemben is jönne valaki, de rohadtul nem mindegy, hogy
- az az öböl előtted van és van időd szépen komótosan behúzódni
- vagy mögötted van és vissza kell tolatnod úgy, hogy adott esetben méretes szakadék szélén evickélsz az út szélén, mindezt hátrafelé
- egy olyan kanyarban találkozik össze több autó, ahonnan mindegyiknek szívás elmozdulni bármilyen irányba és nincs olyan döntés, ami mindenkinek jó, csak olyan van, ami legalább egynek kurvára veszélyes
és még sorolhatnám.
Az volt a fejemben, hogy felérünk, tágas tér, parkoló, esetleg egy büfé, ahol kicsit összekaphatjuk magunkat a tortúra után, ehhez képest fent úgy nagyjából 8-10 autónak van kijelölt parkolóhelye és ez minden, semmi más a világon. Nem is értem, hogy mondjuk egy júliusi csúcsban mi az istent csinálnak azok, akik nem tudnak leparkolni. Mert B opció, na az nincsen. Hegycsúcs van, rohadt nagy adótoronnyal, ici-pici kápolnával és egy jó pár kőrakással díszítetett kilátóponttal. Nincs olyan, hogy addig ide leállok, amíg le nem ürül kicsit a parkoló, mert nincs ide. Nincs sehova. Nincs hely, semmi.
Fejünk, miután felértünk.
Nem terveztem aznap hogy napközben rágyújtok, de amikor kiszálltam az autóból csak arra tudtam gondolni hogy ADJATOK EGY CIGIT, MOST. Iszonyú mérges voltam. Végig tudtam felfelé, hogy a kilátás eszméletlen szép lesz, de én nem szerettem volna eszméletlen lenni mire eljutok odáig. Van pár káromkodós videónk amiből egyet felteszek, mert tényleg csodaszép fentről az alkony és útközben is nagyon szép helyeken vezet az út, csak hát legyen, aki ép idegekkel kibírja ugye, kétszer is.
KATTINTS A VIDEÓÉRT! (NSFW, sokat káromkodok, bocs, az idegeim)
Az volt a mákunk, hogy hazafelé csak egy autó jött szembe végig az egy órás út alatt, mert mindenki a napnyugtát akarta megcsípni, így amikor mi elindultunk fentről már nem volt szembejövő forgalom. Cserébe felfelé az autósokon kívül kaptunk egy pár bringást is, akiknek egy része bukó nélkül – WFT – jött ezerrel lefelé az egy sávon KÖZÉPEN, no komment, szerintem az ilyenek felfelé vitetik magukat, mert ha maguk mászták volna meg a hegyet lenne bennük annyi tisztelet, hogy lefelé nem így viselkednek.
Na de befogom végre, jöjjenek a képek, mert azok tényleg adják, ti meg döntsetek belátásotok szerint, de nagyon szépen kérek mindenkit, hogy semmiképp se főszezonban menjen oda, mert abba inkább bele sem gondolok mi lehet ott olyankor.
Szóval kérem, EZ ITT A KERT, kattintsatok, galéria van!