Van olyan ember a földön, aki egész életében ugyanúgy issza a kávét? Úgy értem, hogy ugyanolyan hosszan, ugyanannyi cukorral, ugyanannyi tejjel, mindig, minden alkalommal, az elsőtől az utolsóig? Bevált dogokon ne változtass… De miért ne? El sem tudom képzelni, milyen lenne ha ugyanolyan itallal kezdeném a napomat húsz éve, minden nap.
Az első kávé, amit ittam ha jól emlékszem középiskolához kötődik és egy régi barátnőmhöz, aki akkor már kávéfogyasztó volt. Én addig még a szagát (pardon, illatát) sem szerettem, de aztán valahogy eljutottam odáig hogy igyak egyet, talán a minden reggel hatkor érkező busz miatt, amivel a nagyvárosba mentem suliba, vagy talán a dolog felnőttessége miatt, inkább az utóbbit érzem erősebbnek. Ott, a Földes büféjében fogalmam sincs, milyen kávét adtak, de megittam, cukorral, kis műanyag pohárban, ennyi biztos. Még arra sem emlékszem, hogy ízlett vagy sem, sőt, arra sem, hogy használt vagy sem. Aztán szépen lassan fogyasztóvá váltam, voltak cukros és tejes időszakok, volt nagyon sok cukorral is egy ideig, aztán volt hosszú évekig csak feketén, az alján fahéjjal, tej nélkül, forró vízzel felengedve, mostanában pedig, amióta kerülöm a glutént és ezáltal nincs bajom a laktózzal sem, egy kis tejet is kapok bele reggelente. Mert minden reggel ágyba kapom a kávémat, ekkora mázlim van, ami felbecsülhetetlen, tudom. Kivéve hétvégén, olyankor én szoktam ágyba hozni, nem ritkán reggelivel megspékelve, mert neki is mázlija van, nem csak nekem.
Az eddigiekből gondolom lejött, hogy nem vagyok egy kifinomult kávés arc. Illetve ezt így azért mégsem mondanám, mert ha néha rendes kávéhoz jutok, akkor azért összeugranak az ízlelőbimbóim örömükben és kiszaladnak a számon tipikus gasztronáci mondatok, amiket most hadd ne idézzek. És van itthon kávédarálónk is, sőt, nem kapszulás kávét iszunk hanem klasszik őröltet, de nem saját pörkölés és azt sem tudni, mióta áll ledarálva a polcon, mert azért 99%-ban mi is a darált kávét vesszük. BTW teljesen egyetértek ezzel a teszttel, a Lidl kávéja iható, pláne ennyi pénzért.
Na és akkor történt az, ezzel a kávés múlttal, vagy inkább annak hiányával, hogy Kanárin eljutottam életem első kávéfarmjára, ami tulajdonképpen nem csak kávé, inkább farm, de termelnek kávét is, és megismerkedtem egy igazi kávészakértővel is. Érdekes történet az övé, már nem azért mert külföldön dolgozik a vendéglátásban mert ki nem, hanem azért, mert 2 éve él kint, de pár hónapja magyar baristaként megnyerte a spanyol kávékóstoló bajnokságot. Úgy hívják Bóka Csaba. Galéria a kalandról ITT.
Átmentünk hozzá az esőben rommá ázós, biciklizős halas nap végén, és ittunk három különböző kávét este hétkor. Az se normális, aki ilyet csinál, mi sem fogunk gyakran mert utána mind a ketten úgy éreztük magunkat, mintha teljesen be lennénk tépve valami új drogtól, mondom ezt úgy, hogy nincs túl nagy tapasztalatom ezen a téren, ha értitek, mire gondolok. Egész egyszerűen olyan dózist kaptunk és olyan minőségben, amitől módosult kicsit a tudatunk és nem győztünk rá vizet vedelni, hogy híguljon bennünk az anyag. Aztán persze túléltük, no para, de a koffein ilyet (is) tud. Óvatosan!
Az első ital egy főzet volt a kávégyümölcs héjából, ami ránézésre is olyan, mint a csipkebogyó, az illata is olyan, a főzet belőle pedig közel van egy rendes erdeigyümölcs teához. Kifejezetten finom, és állítólag rendkívül magas a koffeintartalma. Cascara néven fut, ami spanyolul héjat jelent és itthon is könnyen beszerezhető itt, sőt, az elkészítéséhez is segítséget nyújt a site. És ez még csak az első volt.
Aztán jött egy french press Panama Geishaból és felszaladt a szemöldökünk hogy aztán ott is maradjon hosszú órákig és olyan hajnali 2 körül végre visszacsússzon a helyére majd végre aludjunk egy cseppet. Ez a kávé az, amivel sorra nyerik a versenyzők a bajnokságokat, amik így néznek ki, hogyasszongya: a barista a legjava, az van a csúcson. De van még brewing a csöpögtetős fajtáknak, latte art a tejeseknek, alkoholos bajnokság a szeszeseknek, török kávé a balkánfanoknak, kávékóstoló a kifonomult orrúaknak és pörkölésből is van verseny hogy senki ne felejtse el hol is kezdődik egy rendes kávé valójában. Na de ne engedjük el a Panama Geishát olyan könnyen. Részletes leírás és beszerzési forrás itt, és ajánlom hogy beszerezzétek, mert elég jó. Amikor Csabi kinyitotta a kávészacskót már majdnem leszédültünk a székről, olyan illatok voltak a konyhában és akkor még meg sem kóstoltuk ráadásul akkor még meg sem volt őrölve. Nem duma, nem ámítás, ebben a kávéban olyan ízek jönnek elő amit tényleg csak ritkán érzel ki. Ott kezdődik, hogy ha egy jó kávé rendes szüret, szárítás és pörkölés után jól van elkészítve, akkor önmagában édes. Mert hogy a cukor, ami a babban/cseresznyében/hívja mindenki úgy, ahogy tetszik szóval ami abban van, az a pörkölés közben karamellizálódik. Ezért ha elég érett volt és aztán nem égeted szét, jó vízzel – 100-200 mg közötti szárazanyagtartalom, semleges vagy 7 körüli Ph – előre melegített kotyogósban 1 liter vízhez 60 gramm kávé arányban odateszed közepes lángon, akkor nem lehet baj. Ha mindent jól készítettél elő, 1 percen belül el kell indulnia az első csepp kávénak, ezt látni fogod, mert értesz hozzá és nyitott tetővel főzöd te is otthon a kávét. Aztán a tűzforrást ott is lehet hagyni, ki fog már jönni belőle minden, aminek ki kell és cserébe nem égeted szét, tehát nem rontod el a legvégén.
És mert nem vagy teljesen hülye, 1 percen belül elfogyasztod a kész italt, amit sosem főznek, hanem készítenek, sőt magának a kioldódás folyamatának van saját neve is, ez az extrakció. Ha nem szeretnéd, hogy Olaszországban turistának nézzenek, akkor dél után már ne kérj tejes kávét. Az arra van, hogy reggel, éh gyomorra ne vigyél be túl sok savat a testedbe, pláne ha nem is reggelizel mellé semmit. Aztán ha már ebédeltél, akkor pont fordítva: kíméld meg a gyomrodat a tej erjesztésének folyamatától, ebéd után igyál egy sima presszót, az segíteni fogja az emésztést, nem pedig gátolni. A kávé koffeintartalma 20 perc után hat, ezért ha teheted, ebéd után dőlj le egy kicsit, majd negyed óra szunya után folytasd a napodat egy jó löket koffeinnel, ami pont akkora ér el az agyadig.
És így tovább, a végtelenségig. Egy rendes kávésznobnak ennyi információ az eltartott kisujjának körme alá sem elég, de nekünk igen, kicsit ízlelgessétek, nézegessétek, én most búcsúzom egy klasszikussal.
Galéria a kalandról ITT.