Miért miért miért nem lehet az, hogy egyszer ebben a tökéletes fekvésű Kárpát-medencében úgy legyen ősz, hogy napról-napra fogynak el a fokok és szép lassan érkezünk meg a hajnali 9°C-ba? Miért miért miért kell mindig ez a dráma? Ez a viharos szakítás, az eltűnő fények meg a sok hideg eső, az egyik napról a másikra ajtócsapkodós elválás?
Értem én, hogy szeptember vége van – jut eszembe vissza kell menni Erdélybe már, tényleg – és el kell ezt a témát engedni, de a finom átmenetet akkor is nagyon igényelném. Nézem a növényeimet az erkélyen, mindegyik megnyúlva, megsárgulva, kiszáradva; nem igazság.
—————-
Ezt írtam reggel, azóta meg hazajöttünk Borsodba, elmentünk a gátra a kutyákkal, szügyig gázoltunk az egész nyáron növő vadvirágokba, bevakuztunk egy gomba alá hogy megnézzük, milyen fajta lehet – nem szedtük le végül, fogalmunk sem volt – és belezúgtam megint az őszbe nyakig. Annyira szép! És illatos és hűvös és meleg és színes és ez az egész azért van, hogy ne borulj ki a nyár elmúlta miatt, de bármennyire tudod, hogy manipulálva vagy a nagy négyévszak-összeesküvés által – mert a manipulálást az okos emberektől is szívesen veszed, ha kellő empátiával nyúlnak hozzá(d) –, akkor is megkajálod mindig, újra.
Hátra mentünk a séta után a kertben Girincsen és a fenyőfák mögött hirtelen elkapott az érő othello illata, magához húzott és egészen az érett fürtökig vezetett. Ez így, ennyire giccsesen, de szó szerint megtörtént. Általános iskoláig nyúlik ez a szerelem, minden ősszel amikor hazafelé sétáltam suliból, elhaladtam egy szőlősor mellett, amin szilva nagyságú szemekkel, mélykék, őrjítően aromás kék szőlő érett. Sosem eszem meg a héját, pedig(!), és szerintem ez azért van mert akkor, suliból hazafelé sosem tudtam megmosni a szőlőt; de nem is bírtam ki hazáig, így minden alkalommal csak kiszippantottam a zselés belsejét és dobáltam el a sötétkék héjakat. Olyan mint egy őszi rituálé, mindig állva, a tőke mellett, csak a belsejét, csak mosatlanul, csak a héját dobálva.
Menjetek ki valahová, kell ez a levegő is, kellenek ezek a fények is, el kell búcsúzni az elmúlt hónapoktól és helyet csinálni a sötétségnek; mert jön. Vagy el is lehet utazni pár hétre valahová mondjuk decemberben, ahol állandó 25°C, lengedező szél, végtelen óceán és barátok várnak.
NYIHIHI.