14 évesen azt mondta rám egy (sport)fejvadász, hogy belőlem még lehet valami, mi lenne, ha Debrecenbe mennék középiskolába. Mert hogy ott majd a kézilabda csapatban pont rám van szükség. Debrecen messzinek tűnt, meg amúgy sem ismertem ott senkit, nem akartam ezt az egészet, így maradt a miskolci vonal, Honvéd SE, NB 1/B, bal átlövő, újoncnak jelentkezem! Egész nyáron erőnléti edzésekre jártam, leginkább sárga busszal, néha apám hordott és türelmesen megvárta, amíg a negyven fokban a szart is kiizzasztják belőlem. Na nem mondom, nem voltam azóta sem olyan izmos és vékony, és nagyon úgy tűnik, nem is leszek. Azóta eltelt 17 év – jéééézusatyaúristenarohadtélet -, feljött 15 kg, szépazélet sejhaj.
Aztán jött az ősz, kezdődött a suli, Földes Ferenc Gimnázium, az ország egyik legerősebb, és a szelleme, meg a minden; beszarattak minket rendesen. Új volt az osztály, új volt a suli, új volt a koli és új volt a város is. Szépen lassan az egyesületből kimaradtam, mert attól féltem, nem fog menni a suli, ha mellette az iskolai csapatba is járok, meg még az egyesületbe is. Tévedtem. A sulit simán meg tudtam volna csinálni az edzések mellett is és fordítva – pláne, hogy alig tanultam, ejnye! – , azóta bánom és azóta hiányzik, nagyon. Évekig álmondtam azt, hogy kézilabdázom és nem megy, kiesik a labda a kezemből átlövés közben és erőtlenül küszködök a kilences környékén. Borzalom.
Most már tudom, hogy simán butaság volt feladni azt, amit igazán szerettem csinálni csak azért, mert attól féltem, a kötelességeimet nem fogom tudni teljesíteni.
Éppen ezért, akármilyen jajdenagyon elfoglalt is leszek, írni fogok. Most következzen egy hipergyors, laptop mellett jól falható egészséges, zöld kaja.
És rinya off, szóljatok rám nyugodtan – az összes olvasóm, vagyis anyám és a pasim – , ha ismét arra hivatkoznék, mennyi dolgom van. Pont annyi lesz, mindig.
Spenótos egyperces, melynek receptje: friss, leveles spenót (anyukám kertjéből, de ha ti nem juttok hozzá, jó a sima piacon vásárolt is); rizs, vaj, két gerezd fokhagyma, sajt, só, bors. A végére tört natúr mogyoró meg kis csiliolaj.
A spenótot megmostam a szokásos módon, aztán megfonnyasztottam a fokhagymás vajon szépen, adagonként. Közben kifőtt a rizs. Az összeesett spenótra kockáztam maradék sajtokat – most cheddar volt itthon – és rászórtam a kész rizst. Összeforgattam, szedtem belőle, öntöttem rá csiliolajat meg szórtam egy kis tört mogyorót a tetejére, majd félkézzel a monitort bámulva betúrtam az egészet. Tegyétek ti is!
megertem az elkeseredettseged Kedves, de azert en csendben-magamban hadd oruljek, h. megis Miskolc lett az a Debrecen es igy aludhattunk kezes-labast 2 evig a koliban :))
amugy meg miert nem nezel vmi veteran csapatot, ha meg mindig izgat a dolog? de az iras is jo moka, a gasztroblogolas talan meg jobban is all, mint anno a verselemzes…bar abban is fejes voltal, probaltad belemverni a belemverhetetlent ;)
a recit kiprobalom, magaban a rizs nekem vhogy nem fekszik, de amint be van keverve valamivel, johet. mint ez is itt.
csok
ó drágám, olyat írtál, hogy egészen meg vagyok hatva. nagy ölelés és sok szmájli:) és egy percig sem bánom, hogy Miskolc lett és koli lett és lábas lett!!!!