Mióta akarom én ezt már megírni, mióta, édesjóistenem. Mintha attól félnék elfogy egyszer a téma és ehhez közöm van, nagyon van közöm és ezt nem kellene csak úgy eldurrogtatni. Hát kérem, ez egy hülyeség. Hogy elfogy. Mert miért ne lehetne ebből akár több írás is, nem csak egy. Meg amúgy is.
Na, hogy vega. Az úgy volt – de nem írtam ezt már le mégis valamikor korábban? Kerestem de nem találtam meg – hogy kint voltunk a Szigeten a kétezres évek elején, békebeli, nagyszínados Kosheen koncertek idején, amikor Hubertus a Sparból, sátrazás a Bahia mellett, 17k a hetijegy, ilyenek. Fiatalok voltunk de már akkor sem bírtuk az egy hetet végig kint, így minden délelőtt összeszedtük magunkat és hazamentünk zuhanyozni, enni, embernek lenni 2-3 órára. Akkor történt, hogy iszonyú éhesen, másnaposan, fáradtan betoltam valami extra adag csiripörit ami aztán nem akart múlni a gyomromból. Amikor azt érzed hogy még másnap is ott van, benne van, nem megy le, kicsit mintha talán nyersebb is lett volna mint kell, meg egyáltalán, csirkeíz, állatíz, minek ez, túl sok, rosszul vagyok, adjegyfalafelt.
És itt kezdődött.
Ezután az első hónapokban még a húslevest sem ettem meg, ami nálam egyet jelent mondjuk a lottó ötös megnyerésének esélyével, vagyis a bekövetkezésére nem nagyon lehetett számítani. Rengeteg karfiolt ettem, aztán rántott sajtot, aztán vega rakott krumplit, aztán szépen lassan már halat is, és ez így ment évekig, legakább 4-5 évig, már nem emlékszem pontosan, amikor is a 10. érettségi találkozónkon az Avasi Sörházban helyben, a szemünk előtt sütötték a füstölt csülköt az épített kemencében, és aztán azt kínálták fel nagy fa tálakon, tormával. Volt nekem külön vegatál is, azt kértem előtte, de ott valami eltört bennem, szartam a vegatálra, kértem egy villányit a csülökből és végem volt. Azóta sem vagyok közeli kapcsolatban a csirkével, de disznó, marha az mehet rendesen. Meg is látszik.
Hogy miért jött most ez elő? Felkért engem Bliszkó Viktor Egerből, hogy írnék-e neki egy ajánlót a készülő szakácskönyvéhez. Mert hogy ő vega, vegán, és olyan lelkesedéssel főz, mintha nem lenne holnap. Tevékeny típus lévén ezt a sok főzést aztán összesűrítve, rendszerbe foglalva, befotózva meg is akarta osztani a kedves olvasókkal egy e-könyv formájában. Én nagyon megtisztelve érzem magam amiért írhattam neki pár sort, mert hát hogy jövök én ahhoz, hogy számítson a szavam valaki más könyvében, de persze megírtam és örültem és bekerült egy szép színes fotó is, ami nem is kaja, nem is vega, de nagyon erős a hangulata; nyár ezerrel, stég, meggyes szoknya, holtág, Makád.
Viktor saját költségén aztán ki is adta a könyvet nyomtatásban is, szóval tessék tőle vásárolni ilyet, és nem csak a húshagyás miatt. Hanem mert már önmagában az, hogy valaki eldönti, kikísérlezeti, lepróbálja, lerírja, tökéletesíti, bevilágítja, befotózza, összerakja, kitalálja, jóváhagyja és nyomdába küldi, az már eleve egy akkor teljesítmény ami jutalmat érdemel. Vegyetek Viktor vega könyvéből, a respect jegyében, ez itt nem a reklám helye, ez csak egy javaslat, de az szíbvől.
Holnap pedig elutazom egy teljes hétvégére, ahol jógatábor néven nyers vegán koszton élünk majd 2,5 napon át. Rettegek és álmomban chipset rejtek el az ágy alatt csokival, de közben alig várom, az ashtanga az életem része, Kisoroszi gyönyörű, mi bajom lehet? (éhenhalok)
Kicsit zavaros ez az egész… a legelejétől: „Húsvét előtt illik hagyni még pár hetet a malacnak”. Tehát: illik nem disznót enni a vallási ünnep előtt, így érted? Hogy… hogy csak a böjt miatt nem? Az „ünnep” miatt „illik”? De ki mondja ezt? Milyen „illemkönyv” szerint való ez..?
Nem világos, nem értem: azért nem eszel disznót húsvét előtt, mert… miért nem? Mert vega vagy? Vagy mert vega voltál? Vagy a hajdani (vélt) vegaságod mondatja veled azt, hogy hagyjuk még nőni a malacot, mert ezzel természetközelibbek leszünk? Ez egyfajta felfüggesztett antivegaság (afféle átmeneti lelki vegaság), amíg nagyobbra nő a malac? Amíg megél pár boldog pillanatot, mielőtt felfalnád? Úgy „illik” exvegának lenni, hogy valami ki nem fejtett illemszabály szerint hagyjuk még élni egy kicsit a malacot, mielőtt „rendesen” bakajálnánk? És akkor ezzel jutnánk közelebb a természethez? Itt tehát már a bejegyzésed alcíme is zavart kelt. Vagy csak számomra ilyen fontos egy írás címének és tartalmának kapcsolata, régimódi vagyok, gondolom :/ ez meg itt egy blogbejegyzés, tehát a „művészi szabadság” megnyilvánulása lenne ez csupán? :) Koncepcióért sikít a bensőm, sajnálom…
Nem vagy, és nem is voltál soha vega, csak azt hitted? Ez a bejegyzésed mondanivalója? Vagy azt gondolod, h vega voltál, de közben a disznócsülök és a marhapofa jöhet, ezerrel?
Nem értem az alapfelvetésedet, sajnálom. Azt gondolod, hogy jó lenne vegán(n)ak lenni? Mert az egészségesebb, valószínűleg az is „meglátszik”, ami gondolom fontos érv, ha kiemeled, ahogyan az astangát is, ami az életed része… de ez az étrend neked láthatóan nem megy, mert 2,5 napnyi vegán étkezés gondolata már rettegéssel tölt el. Miért? Akkor miért csinálod? Vagy ha nem félsz tőle… ez csak vmi szellemes fordulat, hogy csipszeszacskókkal és csokival menekülsz gondolatban a jógatábortól…? Mert egyébként ezt szereted-szeretnéd élni? Akkor csináld csokika és csipsz nélkül, két és fél nap, könyörgöm, önuralmat, akaraterőt, bármit!!! Vagy ne csináld, vagy csináld csipsszel, meg csokival, de akkor ne hangsúlyozd túl, mert nem vagy benne hiteles…!
Ha valaha próbáltad a vegán étrendet -igazán, magadtól, nem külső kényszerek hatására-, akkor tudhatod/tudhatnád, hogy jól el lehet lenni sok-sok napig is vegán étrenden, mert ízletes, mert tápláló, k jó dolog!! És ezért bosszantó ez, ahogyan rettegésednek hangot adsz, mert tévképzeteket ébresztesz azokban, akik nem próbálták még: mert azt sugallod, hogy tudod, miről beszélsz, és hogy ez egy rettegnivaló dolog. Ha tippelnem kéne, nem bírtad még hús nélkül napokig, ami egyébként nem baj, mert aki imád csülköt zabálni, annak fura lesz, az biztos. De itt hangsúlyoznám, hogy nem KELL! Próbáld ki, vigyél 5 tábla csokit meg egy bödön libazsírt fehér kenyérrel, és csak.. csak próbáld meg, komolyan. Ha szeretnéd. Ha viszont „rettegsz”, akkor esetleg azt írd meg, hogy mitől, és hogy miért hozod magad olyan helyzetbe, melyben rettegsz.
Lehet az ashtanga az életed része, de attól nem kell vegánnak, sőt vegának sem lenned. Ha az életed része, akkor bizonyára sejtheted (sejthetnéd!): a jóga pont arról szól, h azt csináld, (olyan ételt vegyél magadhoz), ami neked jól esik. Ha disznót óhajtasz marhával, akkor azt. Vajon mi lehet az a (külső) kényszer, ami vegán étrendre „kényszerít”? Ha semmi, ha ez a saját törekvésed, akkor meg miért álmodsz csokikáról és csipszről? Miért félsz tőle ilyen rettenetesen? Két és fél napot nagyjából semennyi kajával is ki lehet bírni egyébként, nem hogy csipsz meg csoki meg csülök nélkül :D De ha te nem ebben hiszel, akkor annak is szentelj egy bekezdést inkább, mert abban talán hitelesebb lennél.
Szóval nem értem… miért is lenne ez itt a vegaságod története? Éppenséggel a nemvegaságod történetének tűnik. Vagy annak szántad? Szofisztikáld a nyelvi eszközöket ez esetben, nagyon kérlek. Nem egyértelmű, zavaros, kusza az egész.
És ez igaz az egész írásra. Zavaróan ugrál a ki nem fejtett témák közt. Ha a szigetrajongó fiatalkorodat osztanád meg, szentelj neki egy bekezdést. Ha a csülökimádatodat, akkor annak is. Csak legyen benne némi logika, mert ez így kifejezetten kusza – a koncepció hiánya pedig fájdalmas. Persze ha kajákról szóló blogot írnál csak, akkor nem. De akkor meg szorítkozz az ételek leírására/értékelésére/stb., hátha nem veszíted el a saját fonalad ilyen könnyedén.
Hovatovább.. Azzal szakácskönyv-vásárlásra buzdítani, hogy valaki vette a fáradságot, amivel egy könyv megírása jár, egészen sajátos megközelítés. Tudtad, hogy Matolcsy is írt egy könyvet, unortodox közgazdaságtani nézeteit megosztandó? Meg kéne venni csak azért, mert vette a fáradságot? :D Érted már, hogy miért fals ez? Ezzel kicsit azt sugallod, hogy a könyv címében megjelölt tárgyi tartalom nem annyira értékes. Ez volt a szándékod? Kötve hiszem, hiszen megtisztelt az írója azzal, hogy az előszót rád bízta. Szerintem ő is jobban értékelte volna, ha a tartalmát méltatod, nem a fáradságot…
Mert ez az előbbit elhomályosítja. Ez olyan, mint amikor a részvételért osztanak oklevelet. Nem a teljesítményért, hanem csak mert megtette, hogy. Cinkes, na. Szerintem.
Az a baj a blogolással, hogy ma már bárki, bármilyen égbekiáltó otrombaságot képernyőre vethet („a computer is a lite-brite for bad fcking ideas”), de szerintem legközelebb fontold meg inkább, vagy csak dolgozd ki jobban, mert ebből semmi nem jött át, vagyis pont nem az, ami valószínűleg a célod volt.
Én legalábbis nem tudom kibogozni, hogy miről szerettél volna írni. Ez a nehezen értelmezhetető korpusz egyedül egy dolgot közöl velem: hogy a szerzőjének meglehetősen zavaros az étkezési identitása:
Rettegve megy vegán jógatáborba, miközben egy másik bejegyzésében arról nyilatkozik, hogy fontos egy hamburgernek „jól fogyaszthatónak” lenni – tehát gondolom, hogy komfortosan, önmagunk összekenése nélkül is el lehessen fogyasztani az extra baconos (!) hústornyot. Vajon ennél az ételelemzésnél számított-e, hogy a malac, amiből a bacon készült, kapott-e még pár hetet? Nem, nem tudom elengedni a malacodat sem, sajnálom. :)
Talán nem annyira korrekt, hogy a vega történeted szövegvilágát egy másik bejegyzésed tükrében is vizsgálom. Ez tehát itt már nem csak az egyszeri szöveged, hanem az egész blogod tartalmának kuszaságára vonatkozó felvetés. A komplett tartalomra, aminek minden kincsét nem volt még szerencsém átböngészni, de mindenképp sort kerítek rá, mert ez az én cupákos csülköm a hétvégére :)
Kíváncsi lennék a válaszodra, csak azzal kapcsolatban, hogy mi volt az írásod célja, tényleg. És hogy most akkor vega vagy? Vagy vega vagy, némi disznóval és marhával? :D