Egészen leszoktunk a bóti vízről, szinte mindenhol, ahol otthon/itthon vagyunk, csapvizet iszunk valamilyen formában. Tegnapig így volt ez Nyéken is, amíg valami okos hozzá nem piszkált a vízvezetékekhez. Állítólag tisztítják, vagy mi, engem különösebben nem érdekel, mert csak annyit érzek belőle, hogy ebben inkább úszni kéne egy jó, szoros úszósapkában, de meginni semmiképp. A zárt légterű uszodák legrosszabbika jut eszembe, amikor már a levegő is annyira klóros, hogy úgy annyira nagyon kedved nincs még csobbani sem. De meginni aztán semmiképp. Ezzel a problémával szembesültem tegnap este, amikor az egész napos vízfogyasztásom mélyen az elégetelen környékén mozgott, erre ráküldtem majdnem egy üveg vörösbort, ami évek óta a pincében figyelt, de nem volt rossz, csak annyira jó sem; szóval meg is szomjaztam rá rendesen, és ahelyett, hogy egy nagy korsó jó hideg vizet habzsolva toltam volna be rá, összeráncolt homlokkal tettem le egy koryt után és nem értettem. Most sem értem, ráadásul egész éjszaka vagy nem aludtam, vagy azt is nagy rosszul, és élénk álmaim megszakításaiban mindig arra ébredtem, hogy vattát köpök most azonnal, de nem volt kedvem hypós vizet inni, na.
Épp ezért ma délelőtt elment a férj és hozott rendes bóti vizet, Natur A. a márkája, de ez mindegy is, mert a lényeg az hogy ennek meg olyan műanyag szaga van, amilyen a TVK fénykorában sem volt, pedig apám ott dolgozott, én tudnék róla ha ez lett volna, elhihetitek. Olyan, mintha a zsugor párszor kint maradt volna nyáron a napon, jól ráolvadt volna a palackokra, és ha a szádhoz emeled a flakont, ezt az igazi, penetráns, olvadt, fülledt műanyagszagot érzed. Csamm.
Persze nem vagyok elveszett gyerek és kitöltöttem pohárba, úgy már iható, na de miután szépen kirinyáltam magam, oda akarok ezzel az egésszel kilyukadni hogy el vagyunk mi kényeztetve, mind. Nem jövök most az ‘Afrikában meg szomjaznak’ Jolly Joker mondattal, de közben meg de, mert csak ilyenkor gondolunk bele abba, milyen szar lehet, ha nincs víz. Nem csak pár órára, meg nem úgy hogy végülis van az, a csapból folyik, korlátlanul, csak büdös, fujj, nem kérem, hozzál másikat. Akkor is ezen szoktam gondolkodni, amikor leveles spenótot mosok meg, többszöri, váltott vízben, és a lelkifurdalás karcolgat közben, mert több 10 liternyi vizet használok el rá, ami rengeteg. És mind ivóvíz! Ha valaki tud tuti módszert spenót mosásra kevesebb vízzel, az ne tartsa magában, plíz.
Szóval tiszleljük meg a világ kevésbé szerencsés oldalán élőket és a saját testünket azzal, hogy elegendő vizet teszünk bele és ha nem muszáj, akkor nem folyatjuk orrba-szájba el a jó ivóvizet. A klór ellen meg vegyek víztisztító kancsót, tudom.