Amikor csak van egy kis szabad lyuk a naptárunkban, vagy elutazunk belföldre, eggyel nagyobb lyuk esetén külföldre, vagy hazamegyünk a szüleinkhez Borsodba. Ez utóbbi fordul elő a leggyakrabban persze. Ennek ellenére, vagy pont emiatt lehetséges az, hogy sehol nem voltunk még, ami a környéken van és illene megnézni. Nem ettünk még az Anyukám mondtában, nem járunk ki Tokajra
Tagutazás
Teror, de csak a nevében
Ha csak fotókért jöttél, itt vannak. Van ez a kis városka, vagy falu, nem is tudom igazán. Mész kifelé északnak Las Palmasból, követed a táblákat, átmész egy elég szép viadukton ha nincs lezárva, ha meg le van zárva akkor kerülsz egyet a hegyoldalban egy kacskaringós úton, az egyik szélén fehérre meszelt kőkorlát, alatta egy őserdőnyi
Paradicsomi kávéfarm a szigeten, avagy go slow Canarias!
Legalábbis nekem is azt mondták, hogy kávéfarmra megyünk, kávét fogunk kóstolni, én ennek örültem nagyon, mert rendesen másnapos voltam az előző esti teraszos sütögetés után, ahol ezerrel ment a multikulti és ennek annyira örültünk, hogy elfogyott közben sok pia. Ilyen ez, na. Megjegyzem mos is épp valami szűzmária ünnep van éppen, tegnapelőtt is valami miatt
Bitezerdankezer
Először a boldog kenyeres oldalról akartam választani, megtaláltam magamnak a házi szalonna házi kenyérrel fogást, so simple. Aztán továbblapoztam az étlapot és megszállt a hegyi parasztok védőszentjének pirospozsgás szelleme: sör kell nekem, meg toast, St Georgs fajta, füstölt tarjával meg hagymával meg sajttal meg pepperónival meg paradicsommal meg tükörtojással. Durva. Két Moser házi sör meg
Isten hozott, kedves vendég: két kicsi sziget, egy éhes magyar nő
Évával egy különleges estén ismerkedtem meg. Sajnos egymásról nem sokat tudtunk meg akkor, köszönhetően a nem mindennapi körülményeknek: kedvenc lakáséttermünk kedvenc háziasszonyai mészfehér arccal aggódtak egész este amiatt, vajon a társaságba csöppent két, mindenki számára teljesen ismeretlen alak nem pusztán rosszindulatból, hatóságilag jelent-e meg aznap este. Ez a vacsora mindig egy bensőséges, félig titkos találka,
Bokáig a halban, második rész
Egy jó darabig nem mertünk moccanni onnan, ahol Miha hagyott minket. Először a konyha/étkező/nappali/home (ahogy ő mondta) helyiségben ragadtunk, ahol később a tízórait – sajtot, szalámit és sonkát friss kenyérrel – is kaptuk. Miha bevezetett minket, majd eltűnt. Mi meg álltunk mint a jó gyerekek, meg nézegettük a falon a csupaszcsajos naptárakat. Nem sokkal később