Cannelloni

Csatornácska. Van az az állapot, amikor a folyamatos ünnepi zabálástól és nem mozgástól már tényleg csak valami gyorsan elkészülő, füstölt/darált/töltött/rántott/akármilyen húst nem tartalmazó, nagyjából zsírmentes koszt esik jól. Szilveszterre megvolt a ricset – annyit mondok, karakán cucc – amit aztán még hat napig ettünk, DE. De hétvégén az ágyszerelés és lakásszétrobbantás közben tésztaehetnékem támadt, viszont

Read More

Candida csemegék 3. – A csirke, ha nem unalmas

Akár éppen diétáztok, akár nem, ez egy tökéletes recept. Piacon voltunk szombaton és még éppen el lehetett csípni a néniknél két darab egész csirkecombot. Házit, tehát semmi átlátszó húsú, antibiotikumos hússzerű készítmény, ennek rendes bőre és rendes színe volt és rendesen kifejlődött izomzata. Jó étvágyat, a vegákat most elveszítettük, viszlát. A másik mamától lett egy

Read More

Candida csemegék 2.

Én diétázom, nem fogyókúrázom. Ami azt jelenti, hogy egy percig sem fogok éhezni, mert nem a nyolc kiló leadása két óra alatt a cél, hanem az egyensúly visszaszerzése. És mivel nem örülnék, ha a két darab, még viszonylag formás mellem egy-két hónap után két literes tejeszacskóra hasonlítana, ezért ma sem hagytam ki a vacsorát. Az

Read More

Egy quiche menőzés

El sem akarom hinni, hogy nincs még quiche recept az oldalon. Három éve írtam le először e-mailben a spenótos quiche receptjét a barátaimnak, ezt most ide is bekopizom, használjátok egészséggel. Baromi egyszerű ám annál menőbb és a lényeg: úgy alakítgatod, ahogy akarod és ahogy az éppen otthon lévő alapanyagok engedik. Tehát a leírás: -20 dkg

Read More

Don’t panic! – de mi van, ha mégis?

Decemberben volt az első. Biztosan mindenki sztorija így kezdődik, de sok minden összejött akkoriban, meg pont túl is csordult a pohár – gyakorlatilag tele lett a tököm a helyzetemmel, a körülményeimmel, a megalkuvásaimmal, a folyamatos bizonytalansággal. Átlagos téli szombati nap volt, amit átlagos téli szombati este követett a Gödörben, ahol oxigén helyett nikotint és egymás

Read More

Veribizi

14 évesen azt mondta rám egy (sport)fejvadász, hogy belőlem még lehet valami, mi lenne, ha Debrecenbe mennék középiskolába. Mert hogy ott majd a kézilabda csapatban pont rám van szükség. Debrecen messzinek tűnt, meg amúgy sem ismertem ott senkit, nem akartam ezt az egészet, így maradt a miskolci vonal, Honvéd SE, NB 1/B, bal átlövő, újoncnak

Read More

SpenóT

Automatikus tárgyeset. Megvan a játék, ami C64-en futott? Vagy nem azon, mindegy.  Tv-re kötve játszottunk vele, a boszorkány dobálta a koponyákat fentről le, ezeket kellett kerülgetni és közben megküzdeni a szőke hajú lányért, aki minden körben egyre szarabb helyen várta, hogy megmentsék, nyilván, MNK, ugye. Nekem ez volt az első élményem Popeye-jel, nagyon jó voltam

Read More

Gyógy

30 évesen el kell jutnom oda, hogy elfogadjam: nekem minimum 8 óra alvás kell ahhoz, hogy – megközelítőleg – teljes értékű ember legyek másnap. Persze nagy szerepet játszik az is, hogy ne kelljen felkelnem mondjuk 8-9 előtt, ami ugye gyakorlatilag lehetetlen. Nehéz az élet. Most már csak azt kellene elérnem valahogy, hogy a környezetem is

Read More

Nem unom, de tényleg

Van az úgy, hogy 7-re hazaérek a városnéző túrából, aztán találkozom a Kertemben, élménybeszámolunk egymásnak – én csak kicsit, Grétinek 5 hét spanyol mondanivalója volt, lehet utálni érte – aztán már a Városligetben kitalálom fejben, mit főzök, ha hazaérek. És van az úgy is, hogy 23.30-ra érek haza. De nem adom fel – Robi már

Read More