Soulkitchen

"Az is hülye, aki kézműves pesztót csinál"

Soulkitchen Feast

Kérdezik tőlem gyakran amióta nincs úgynevezett munkahelyem, hogy mivel telik egy napom. Amikor elmondom mindig azt érzem, hogy ez biztos szánalmasan hangzik, az unatkozó háziasszony kitalál magának mondvacsinált feladatokat, amin lehet pörögni. Aztán ezt az irányt gyorsan elhessegetem, mert én akartam ezt az időszakot, én látom és tudom, hogy fejlődök benne vagy sem, így pont egy percig nem kellene azon tépelődnöm, hogy hogyan tűnhet ez kívülről. És persze ez most így leírva annyira rohadt egyszerű, közben meg 36 éve tépelődök minden szaron, amin csak lehet, és rettegek egy csomó mindentől, amin még csak fennakadnom sem kellene.

felirat

Az évek óta stagnáló lakás- és bútorhelyzet hozta a leginkább szembetűnő átalakulást az elmúlt hónapokban, pedig közben semmi nagy dolog nem történt, nem adtunk el vagy vettünk lakást, még csak nem is építettük át a meglévőt. Egyszerűen elkezdtem odafigyelni rá, van időm és energiám arra, hogy kitaláljam mi hiányzik, mi felesleges, minek van meg a funkciója és minek nincs és nem is lesz soha. Így adtam el egy kanapét, egy szekrényt és került kialakításra a hallból az étkező, ami korábban egész pontosan leginkább egy bútorraktár volt, és ugyan még mindig hibrid, hiszen egy térben van a ruhásszekrény az asztallal és székekkel, mégis lett egy élhető, tágasnak tűnő terünk, ahol nyolc ember le tud ülni egyszerre vacsorázni.

sk_feast

Kinyitottuk a nagy szárnyas ajtókat, amik eddig a mellé pakolt tárolódobozok miatt nem voltak teljesen nyithatóak, és ezzel kinyílt a tér is és kinyíltunk mi is, újra képesek vagyunk vendégeket fogadni, befogadni, és adni. Nyálriadó van, tudom, de nem baj.

A másik indukátor pedig a barátnőm volt, aki egyszer egy elejtett fél mondat után felajánlotta, hogy fest nekem fekete négyzetet a konyhafalra, ha azt szeretném. És így is lett. Imádjuk, átalakította az egész teret és a korábbi csőkonyhánk egy izgalmas, vicces, a fekete színtől már-már elengáns hangulatú helyiség lett.

konyha

Az első vacsora a megújult Soulkitchen HQ-ban szilveszter este volt, összesen nyolc emberrel. Átmentünk a teszten, működik a dolog, még akkor is, ha az asztal egyik oldalán a fal miatt mindenkinek fel kell állnia, ha a legbelső ember épp ki szeretne menni, de hát ez egy jó színházban sem számít, akkor nálunk sem fog.

Így nézett ki a menü:

  • Kanári kóstoló
  • Egészben sült ropogós császárhús
  • Sült zöldségek
  • Marokkói lencsesaláta
  • Maradék sütik karácsonyról

Kanári kóstoló: sült batátaszeletekre pakoltam pár dolgot, amit még Gran Canarián vettünk. Ment rá a terori piacról sajt és sült dió, a saját mangólekvárból egy kevés, a húsos változat pedig spanyol chorizoval készült és reszelt tormával, chilivel, a végén egy kis agavésziruppal.

A fő fogás minden értelemben a kb 2,5 kg-os malaccsászár volt, amit még sosem sütötem előtte, de annyira jónak és egyszerűnek tűnt Gordon receptje, hogy belevágtam. 31-én reggel mentünk a Boskány téri piacra, az első két hentesnél már nem volt császárhús, de aztán jófejek voltak és irányba állítottak a tuti lelőhelyek felé, így szereztük meg az állatot. Szépnek tűnt a pultban, az is volt, de azért kibontás és fürdetés után, közvetlenül az irdalás előtt még egyszer meg kellett borotválni a jószágot, amit a férjemnek itt is és újra köszönök szépen. A videó mindent elmond amit kell, nálam fűszer terén voltak csak kérdőjelek, nem volt itthon kardamom és édeskömény mag sem, utóbbit mustármaggal helyettesítettem – a pecsenyeléhez a sütés után mustárt kell adni, gondoltam nem lesz baja a húsnak, ha az is azt kap – az előbbihez viszont egészen viccesen jutottam hozzá. Már beirdalva, besózva-borsozva állt kint a hús az erkélyen, amikor elő akartam készíteni hozzá az alapot de még mindig nem volt kardamomon. Ekkor hívott fel a sógornóm pasija, aki most jött haza egy jó bő hónap után Indiából, hogy hozott csomó fűszert és melyikből kérek. A második a felsorolásban a kardamom volt. Hát ennyit a családunkról, ugorjunk.

20161231_182233

A sütőm még mindig Karancs 4T, ami egyenlő azzal, hogy sosem tudod, épp hány fok van benne. Meg is sült a hús bőrös része idő előtt rendesen, így a nálam egyébként is hosszabb – közel 4 órás – sülési idő második felében a húst alufóliával védtem a megégéstől. Na de a lényeg, hogy rohadt jó ez a recept, nem lehet elrontani, az édeskömény és a fűszerezés pedig annyira megcsinálja, hogy az is két pofára tömi magába, aki egyébként nem akkora disznófan általában. Mellé sült répa, kelbimbó és brokkoli került, és a szokásos Mautner Zsófitól tanult lencsesaláta, amit százszor készítettem már és mindig imádjuk. Nem teljesen úgy készül, mint nála, mert én barnarizst használok a tarhonya vagy gersli helyett, rózsavizes forró vízbe áztatott vörösáfonyát a mazsola helyett, koriandert a petrezselyem helyett, a dresszingbe pedig meggybefőtt levét szoktam tenni, egy kis extra cukorral. A friss menta és koriander szintén a Bosnyákról van, a csarnok közepén a fűszeres bácsi minden szombaton ott van, imádom, sosem csalódtam, most meg egyenesen alig jutottam szóhoz, amikor röhögve mondtam neki mit szeretnék és megfordult, fellebbent a hideg ellen használt takaró a ládáról és elkezdte nekem adagolni a friss koriandert és a mentát. Édesistenem.

Akkora menyiség lett a hús és a saláta is, hogy az újévi ebéd is kifutotta belőle és nekem talán még jobban ízlett másnaposan. Mármint értitek, na.

Fotók a vacsoráról ITT.

 

Teror, de csak a nevében

Ha csak fotókért jöttél, itt vannak.

Van ez a kis városka, vagy falu, nem is tudom igazán. Mész kifelé északnak Las Palmasból, követed a táblákat, átmész egy elég szép viadukton ha nincs lezárva, ha meg le van zárva akkor kerülsz egyet a hegyoldalban egy kacskaringós úton, az egyik szélén fehérre meszelt kőkorlát, alatta egy őserdőnyi zöld a völgyben, érintetlen, megközelíthetetlen, a hegyfelőli oldalán meg agavé, aloe vera, kaktuszok, sárkányfák váltakoznak. És ez csak az út, még meg sem érkeztünk.

teror

20161218_125317

És ez ugyanaz a sziget, ahol délen homokdűnék között mászkálhatsz a sivatagban, az éghajlatválasztó hegynek köszönhetően szinte mindig napsütésben. Nem véletlenül hívják kis kontinensnek is: tényleg képes arra, hogy egy órás autóúton belül megtapasztald a forró nyári időjárást, a burjánzó tavaszt és felhőbe burkolózott őszies hegycsúcsokat is, ami egészen megdöbbentő ahhoz képest, ami az emberek fejében a Kanáriról általában él.

Esőben érkeztünk meg Terorba ahol vasárnap 2 euro a parkolás, ami tulajdonképpen egy kis hozzájárulás ahhoz, hogy rendben tartsák a várost és ha jól emlékszem a helyi focicsapatot is támogatjuk, spanyol foci rulez. Két tér és egy-két utca az egész kitelepülés, rózsás kendőtől kezdve helyben termesztett banánon át a százféle kecskesajtig kapható szinte minden. Ami fura, hogy húsos pultokat nem nagyon láttam, értem ezalatt azt, hogy elvileg Teror a chorizo központja, vasárnaponként helyben sütött, chorizoval jól megpakolt friss szendvicsekkel, amiből most egyet sem láttam, de ez simán lehet az eső miatt vagy amiatt, hogy ott volt én meg nem figyeltem. Na.

20161218_180859-animation

Volt viszont cukornád, és abból ott, helyben készült cukorszirup, amiből a szupercuki eladó csaj olyan mojitót készít, hogy megszólal. Kapsz bele egy kis cukornádat is, amit el tudsz mellé rágcsálni és jön belőle az édes manna. Az egész tetejére pedig maracuját kaptunk, sírok annyira szeretem azt a gyümölcsöt, édesistenem. Vettünk még fűszereket: füstölt paprikát, csillagánizst, kanári sáfrányt, friss babérlevelet, igazi óriás fahéjat és valami olyan növényt ami teljesen a mi nyuszifülünkre hasonlít és állítólag remek görcsoldó teát lehet készíteni belőle. Hát ahhoz még nem volt bátorságom.

20161218_125203

A fenti téren van egy jó kávézó is, ahol nagyjából az utolsó churrosokat sikerült elhoznunk, kint ettük meg állva a vizes asztaloknál, mártogatva a forró csokiba és egyből kisütött a nap, fejben, persze. Nagyobb és levegősebb volt, mint amit legutóbb Barcelonában ettem, de ugyanolyan finom és már egészen biztos hogy elkészítem itthon is, gluténmentes változatban.

A legbizarrabb látványt és ízt a szárított tintahal adta, van róla videó, ne hagyjátok ki. Egy kisebb darabot kértünk csak 4 euróért, amit rádobnak a füstre, elkezd sülni és összepöndörödni, aztán lehet fogyasztani egészséggel. A megsült, csápos részek még hagyján, azt el tudod ropogtatni, de a többi olyan, mintha besózott, halízű cipőtalpat rágcsálnál, nem tudom ki és miért találta ezt ki, de ha a hosszú utazásokhoz kellett a túlélésért egy fehérjedús energiaforrás, akkor megértem. Egyébként nem.

bon appetit! ehh

bon appetit! ehh

Teror városa önmagában is csodaszép, friss zöld dombok-hegyek között fekszik, amit most bőven öntözöztek a gyorsan jövő-menő felhők olyan látványt nyújtva ezzel, mintha valahol Dél-Ázsiában kalandoznánk Gran Canaria helyett. Burjánzó zöld növények, hatalmas fák a főtéren, vöröslő mikulásvirágok, óriási sárkányfák. Tökéletes félnapos program, eszegetéssel, sétával, vásárlással egybekötve. Ha legközelebb megyek, megnézem Terort napsütésben is. És akkor még egyszer: fotók itt.

 

Sokkal közelebb, mint gondolnád: Budapest-Kanári

Hogy kerültem én ide? Aki három hétig nyaral a Kanári szigeteken, az biztos

  1. rohadt gazdag
  2. dubajozik
  3. apuci befizette
  4. igénytelen hippiként az utcán kéreget
  5. lopott csalt hazudott érte

De egyik sem. Évekig dolgoztam a BTL szakmában ügynökségi oldalon, aztán tavaly átkerültem egy multihoz, aki a korábbi ügyfelem volt. A multinál lejárt a szerződésem, viharos véget ért a kaland majdnem, de végül sima lett a lezárás, én elengedtem, amit kell és cserébe nyertem 2-3 nyugodt hónapot, közben pedig még kaptam a fizetésemet. Mivel akkor már tudtam, hogy mikor lesz vége annak az időszaknak, amikortól nem lesz ott a rendes utalás minden hónap eleján a számlámon, csináltunk egy tervet a férjemmel, hogy a harmadik hónap végére mennyit kell félretennem ahhoz, hogy utána még egy ideig ne legyen para, miből és hogyan vonódik le a számlámról minden hónapban a hiteltörlesztő, lakáskassza, diákhitel, ilyen-olyan biztosítás, kutyafasza minden.

Azt is tudtam, amikor kiderült hogy korábban ér véget a multikaland, mint amiben megegyeztünk eredetileg, hogy nem akarok átmenni azonnal se egy másik multihoz, se egy másik ügynökséghez, mert elég volt egy időre a mások által diktált tempóból és szabályokból és ha eddig én magam nem is voltam képes arra, hogy kilépjek a rendszerből, a rendszer megoldotta helyettem és ha akarom, most itt van az a pont, amikor megállhatok és nem kell azonnal visszalépnem.

Ehhez persze kell egy férj, akinek rendszeres és rendes fizetése van még egy jó darabig és aki teljes mellettem állásával támogat mindig, mindenben. Ez egy óriási szerencse, és persze egy óriási meló is, mint minden jól működő kapcsolat, de az egy másik téma, viszont mindig fontosnak gondolom kiemelni. És persze ehhez kellett még nagyon, hogy az egyik barátom tavaly októberben kihúzott a csajával Las Palmasra élni, és vagyok olyan szerencsés helyzetben, hogy jöhettem hozzájuk, idén már másodszor.

A teljes képhez viszont fontos tudni, hogy egy ilyen Kanári kaland egyáltalán nem drága dolog.

Repjegy: én 55.000-ért vettem, Ryanair, egy gurulós bőrönd és egy hátizsák díjmentesen felvihető, átszállás nélkül kb 5 óra az út. Nem voltam boldog amikor azt láttam, hogy később ugyanez a jegy már 34.000 környékén is elérhető volt, de nekem akkor már nem számított, nektek viszont fontos infó, hogy egy ekkora távolságot már 30-40.000 forint környékéből meg lehet csinálni és még a poggyásszal sem genyóznak egyáltalán. Mondjuk ez utóbbit azért lekopogom. A járat most keddenként közlekedig, egy hét a minimum tartózkodás ami teljesen elég egy kis pihenésre, de ha van elég szabadságotok, akkor a két hét simán kell, mert óriási kincsek vannak a szigeten amiket nem szabad kihagyni.

Szállás: nekem ez most nem tétel, mert a lányokkal lakom, de átlagosan egy lakás, az óceántól minden esetben max 100 méterre már 50-60 euro/éjszakától elérhető. Nem egy személyre, hanem egy éjszakára, a teljes lakás.

Étkezés: a bevásárlás az valahol a budapesti árak magasságában, egy étterem meg kicsivel fölötte, egy pizza 6-7 euro környékén már kapható, egy rendesebb főétel 12 euro fölött. Persze itt is vannak drága és olcsó, jó és lehúzós helyek, ahogy mindenhol.

Utazás: érdemes autót bérelni, 30 euróból már van egy kocsid egy napra, a buszjegy pl a sziget déli részére ezzel szemben 6 euro körül van, ami ha már ketten vagytok akkor nem éri meg. Az autóbérlés a sziget szigetsége miatt mindennapos jelenség, nagyon gyorsan és könnyen megy, nem vernek át, nincsenek felesleges körök.

Mielőtt belevágtam a három hétbe kérdeztem az itt élőket, hogy mivel számoljak egy hétre átlagosan, és erre a 100 euró volt a válasz, ami szerintem tartható is. Ebben persze csak 1-2 étterem fér bele, a többi az otthoni főzőcske.

Szóval, nem vagyok gazdag, nem is kurválkodni jöttem, apukám 16 éve nem él, a hippiséggel semmi bajom de nem vagyok igénytelen és nem is kéregetek, és senkit nem vertem át azért, hogy itt tölthessek ennyi időt.

December van. Éjjel 18-19 fok, nappal 20-24 attól függően, mennyit süt a nap, ami viszont ha nagyon belehúz, akkor 28 fokban sütkérezünk. Tegnap egész nap nyár volt, homokban fekvéssel és fürdéssel, az óceán vize sportos de ha már benne vagy, iszonyat frissítő és finom. Minden elérhető teljesen normális összegből, nincs semmi köze a luxushoz, nem álom, hanem egy opció. Remélem, sokatoknak össze is jön, a január is csodás itt…

Feliz navidad!

20161207_113621