Kicsit összezavarodtam pár napja, amikor azt hittem, a harmatgomba az ugyanaz, mint a szekfű, csak Borsodban másképp hívják. Azt gondoltam, a makuka esete forog fenn. De nem, Fűszeres Eszter eloszlatta a kétségeket, ez a két gomba nem ugyanaz.
Így most már tudom, hogy szombat reggel harmatgombás melegszendvicset, vasárnap reggel pedig harmatgombás tojást ettünk. Az a nagy szerencsénk, hogy Robiék nyaralójánál rendszeresen terem ilyen esős időben, mint ami ebben a hónapban egyfolytában van. Az anyukája meg van olyan jófej és kitartó, hogy leszedje ezeket a kis pici törékeny bébigombákat, és aztán van olyan odaadó, hogy odaadja, nekünk. Recept nincs, vajon picit meg kell futtatni, jól jön hozzá a fokhagyma – fokhagymaszár, hmmmm -, petrezselyem, só bors.
A melegszendvicshez fontos itt most elmondnanom, hogy ha Miskolcon vagyunk, akkor a hétvégi reggeli legalább egyszer melegszendvics. Vagy a vasárnapi vacsora, egy időben szertartásként ettünk mindig vasárnap este melegszendvicset. Rengeteg friss zöldséggel, ha olyanunk van, egyenesen salátával szeretjük. Általában a szendvics-zöldség arány 1:2. De nem ez a lényeg. Hanem a turbószoli. Ez a csodálatos, több tíz éves szerkezet, aminél rondább és fapadosabb kevés dolog van és talán pont ezért is olyan nagyszerű. Mert egyszerű, mint a bot.
Fém vázban rács, felette fűtőszál. A tető nyitható, ott tudjuk ellenőrizni, hol tart a szendvics. Nem ettem még ennél finomabb melegszendvicset, mint ami ebből kijön. Na jó, a Csilláé sem volt gyenge a múltkor, sőt. De ez más, a szoli más, az egy csoda.
(fotók megint Robitól)