Most következik az, amikor a legközelebbi rokonaimat – szia anya! – és legjobb barátaimat is minimum végletekig felidegesítem, de legalábbis egy sóhajt és legyintést kicsikarok akkor ha azt mondom: így kell az igazi lecsót csinálni.
– 1 kg paprika
– 0,5 kg vöröshagyma
– 0,5 kg paradicsom
– füstölt zsírszalonna
– füstölt kolbász
– csokor kapor
– só, római kömény
Kockára aprított szalonna zsírját kiolvasztom, arra rátépkedem a paprikát. Szeretem, ha a paprika húsa nem plöttyed szét, ehhez a Péter Annánál látott nagyobb darabokra tépős módszer tökéletes, az meg külön csodálatos, hogy milyen szép tempóban le lehet tudni így a paprika aprítását. Került bele egy csípős is karikázva és egy apró piros chili egészben, ha nem szeretitek ne tegyetek bele, de akkor kár értetek. Magas lángon, néha megkeverve addig pirítom a paprikát, amíg lesz rajta néhol pörzsanyag és mindegyik darab kicsit üveges nem lesz. Ezután(!) jön rá a negyedekre vágott hagyma, amikor az is üvegesedik, megy rá a kockázott paradicsom. Nem hámozom, ez lecsó, minek. A kolbász és kapor most mehet bele aprítva, egy csapott kiskanál római kömény is és só. Ha a közepes/magas lángon sülő zöldségek között a paradicsom elvesztette eredeti kocka formáját, akkor kell kóstolni, és kész. Én félretettem a holnapi utazáshoz egy adagot, amit hidegen eszünk majd meg valamelyik szlovén nemzeti parkban, a többire ütöttem két tojást, aztán elfogyasztottam. Én tejföllel, a férj magában.
Olyan ez a cucc, hogy megsül közben a paprika, nem fő szét semmi, mert nem fedem le, ezért az egész egy egybesült, édeskés, karamellizált zöldségzanza, aminél jobbat már csak bográcsban tudok elképzelni.
Nekem ez a lecsó a kedvencem és ugyan összeveszni nem fogok rajta soha senkivel, mert kimeríthetetlen a téma és virágozzék minden virág (Váncsa<3) de akkor is mondom, próbáljátok így ki. Nincs fedő, nincs apróra vágás, a szalonnára először a paprika és nem a hagyma és hadd szóljon, süssétek. A paradicsomtól lesz épp elég leve, a többi meg. Édesistenem. A többi meg tiszta élvezet.