Amikor csak van egy kis szabad lyuk a naptárunkban, vagy elutazunk belföldre, eggyel nagyobb lyuk esetén külföldre, vagy hazamegyünk a szüleinkhez Borsodba. Ez utóbbi fordul elő a leggyakrabban persze. Ennek ellenére, vagy pont emiatt lehetséges az, hogy sehol nem voltunk még, ami a környéken van és illene megnézni. Nem ettünk még az Anyukám mondtában, nem járunk ki Tokajra megnézni a környéket és soha nem voltunk még Boldogkőváralján a Gönci Vigasságon. Egészen mostanáig.
Sokadik alkalommal zajlott idén a Bestillo udvarán ez a fesztiválnak talán tudatosan nem nevezett vigadalom, és én minden évben azon gondolkoztam, hogy el kéne menni. Nem csak azért, mert annyira fontos a vidék felzárkóztatása, a keleti régió értékeinek hangsúlyozása, a meglévő értékek brandesítése, vagy csak egyszerűen az, hogy Borsodról ne a szegénység, a munkanélkülség és az elmaradottság jusson mindenkinek eszébe, mert óriási a megye és egészen csodálatos dolgok vannak arrafelé. Idén aztán úgy alakítottuk, hogy azon a hétvégén otthon legyünk és tudatosan készültünk arra, hogy a szombatot ne valamelyik szülői bázison töltsük, hanem végre megnézzük Boldogkőváralját. Önmagában a Gönci Vigasság miatt is mentem volna, de a teljes képhez hozzátartzik az, hogy gyerekkoromban táboroztunk a faluban, és ezek a táborok kitörölhetetlenül belémvésődtek. Az erdő szélén, teljesen nomádban a hideg patakban fürdéssel, éjszakai csapatzászló őrzéssel, napközben zempléni túrákkal, abaújszántói strandolással, és bandázással, szúnyogcsípésekkel, és állandó harccal a kullancsok ellen teltek ezek a napok. Tökéletes volt, minden egyes perce úgy, hogy valójában nem volt semmink, de mégis megvolt mindenünk. Najó, egy kazettás magnót azért vittünk magunkkal, amin napközben ordított az Ace of Base, éjjel pedig csutka hangerőn beraktam a Twin Peaks zenéjét, hogy mindenki összevissza piszkítsa a bokáját. Imádtam!
Így 20 év eltelvével visszatérni mindig furcsa; minden kisebb, az irányok és az arányok megváltoznak idővel, de van pár dolog, ami azért nem változik soha: a vár az oroszlánsziklával ugyanolyan bájos és szép, onnan a kilátás pedig… Ha nem tudnám mit látok, azt is mondhatnám, hogy kis Toszkána, annyira dimbes-dombos, rendezett, tele gyümölcsfaligetekkel és megművelt földekkel minden irányban.
A Gönci Vigasságok nem egy nagy rendezvény, de nem is kell annak lennie. Mindenből van ízelítő: a környék éttermei, árusai, kézművesei kis, családias kitelepülésekkel. Ehetsz egészen finomakat, vásárolhatsz igazi gönci barackot – sajnos azon a hétvégén még nem volt igazán beérve a barack, így mi is anélkül jöttünk haza, pedig vittük volna ládaszám -, van kisvonat ami felvisz a várba és vissza is hoz, egész napos zene van hol a színpadon, hol éppen ott ahol a zenészeket utoléri az ihletett pillanat. Olyan kis átlátható, szerethető az egész. Mindent átsző a gönci barack, minden ehetőnek valamilyen módon kötődnie kell a gyümölcshöz – legalábbis minden standon egy fogásnak – ami azért is jó, mert egy kis gondolkodásra készteti a kollégákat és közben meg hibázni sem nagyon lehet. Valljuk be, a barack egy elég finom dolog és hálás feladat dolgozni vele.
Mi az Anyukám mondtában kóstoltunk egy focacciát, barackpálinkába áztatott paradicsommal, burrataval, mandulával és hólyagosra sült ropogós tésztával; este pedig a Sárga Borháztól kértünk egy töltött káposztát; mind a két fogás hibátan volt és teljesen korrekt ár-érték arányú. Előbbi 1000, utóbbi 800 forintba került, ami pláne a töltött képosztánál egészen baráti ár. Természetesen a káposztában ne volt semmilyen formában barack, szerencsére.
Egy dolog hiányzik vagyis hiányzott nekünk nagyon, az a helyiek igazi házi pálinkája volt. Remélem, hogy lesz olyan év, amikor erre is lehetőség nyílik és összegyűlhetnek a környék pálinkafőzői a Bestillo udvarában. Addig ugyanis csak a saját pálinka kapható, ami teljesen érthető, de így maradt bennünk egy kis hiányérzet.
Összességében viszont az van, hogy megyünk még, és hajrá minden olyan kezdeményezésnek, ami a magyarországi vidéket építi újjá hamvaiból, ahol pontosan meglátják miből lehet kihozni a legtöbbet és ahhoz szakértelemmel és szeretettel nyúlnak hozzá. Sok ilyet még!
A mai ebéd sonkahagymával és sárgabarackkal sült oldalas. Ugye hogy működik?
