Nem szoktam sütni. Egyrészt mert inkább a sósat preferálom, másrészt pedig pont elég az a mennyiség amit anyáink/nagymama csomagol ha otthon vagyunk. Ha pedig nem akkor nyáron minden mennyiségben jöhet a fagyi, a Szamos trüffel szelete pedig bármikor. Lehet, hogy nem menő már a márka és régen minden jobb volt, de ez a trüffel torta a teljes nirvana felé vezet el minden egyes alkalommal amikor az utolsó előtti falattal együtt a tetején lévő sűrű gombócot megfelezve az addig fokozhatatlannak hitt szintet még tovább emeli.
Na de vissza a kekszhez. A cantucci(ni) tulajdonképpen egy száraz keksz, amit az olaszok természetesen desszertborba mártogatnak, nekünk itt Európa közepén, pláne egy munkahelyen és pláne munkaidőben marad mellé a kávé vagy tea, de azért így sincs ok a panaszra. Pár hónapja kerültem be életem eddigi legnagyobb cégéhez, ami nem volt teljesen idegen mert sokat dolgoztunk együtt előtte, de azért belülről minden más. Folyamatosan tanulok és figyelek és egyensúlyozok és ha most kellene írnom egy előnyök/hátrányok listát arról, mi szól a multik ellen és mellett, még nem vállalnám. Ami viszont mindenképp mellettü(n)k szól, az a folyamatos történése a dolgoknak. Mint például tegnap, amikor az éves rendes sütivásár került megrendezésre ami egyszerűen abból áll, hogy kollégák otthon megsütik a valamit, azt hétfőn behozzák, beteszik a többi közé a hosszú asztalra, majd az árusításra vállalkozó munkatársak beindulnak, elkezdődik a sales és minden arra járóról legombolnak némi készpénzt pár szelet házi sütiért cserébe. Mindenki jól jár, a végén pedig az öszeget megduplázza a cég és megkapja az egyik gyermekkórház. És közben szuper érzés vasárnap megsütni a sütidet, aztán kicsit megpimpelve kitenni az asztalra, majd rátukmálni minél több sorstársa a jó cél érdekében.
És akkor a recept (az eredetit belinkeltem):
- 500 g liszt (én most 1/4 TK rozslisztet és 3/4 búza finomlisztet)
- 250 g cukor (fele barna, fele fehér)
- 150 g olvasztott vaj
- 1/3 csomag sütőpor
- 1+3 tojás
- 1 citrom vagy narancs héja
- 1 csipet só
- kb 100 g mandula
A száraz összetevőket a mandula kivételével összekeverem, majd folyamatosan hozzáadom a tojásokat (figyelem, egy kivételével mert azt a tetejére kenem később), közben száraz serpenyőben kicsit megpirítom a mandulát, aztán lereszelem a citrom/narancs héját is, hozzáadom, az olvasztott vajat is hozzáadom, végül a mandulát is és amikor egy homogén masszám lett, kész vagyok.
Ezt a mennyiséget 4 adagra kell oszatni, mindegyikból gyúrni egy kígyót amit aztán sütőpapírra fektetve meg kell még kenni a maradék tojással és előmelegített 180 fokos sütűben aranybarána sütni. Nekem még mindig Karancs 4T-m van és fogalmam sincs hány fokon csinálok és mit, szóval bármi lehetséges, ne parázzatok. Aztán kivesszük a kígyót és felszeleteljük rézsútosan olyan 1.5 cm-es szeletekre, visszatesszük az egészet a sütőbe még 10 percre és kész. Ajándékba is szuper mert akár hetekkel előtte is elkészülhet, aztán egy nap pihentetés után lehet is csomagolni, úgyis száraz kekszról beszélünk, nem lesz baja.
Süssetek cantuccinit, hajrá!
