Van a tapas, meg van a pinchos, és igazából mind a kettőnek az a lényege, hogy egy-két falatnyi adagok ezek amikből egy étkezés alatt megeszel négyet-ötöt, de jellemzően a pinchos az valamiféle kenyéren tálalt „kanapészendvics”, a tapas az meg lehet bármi a világon, de ritkán néz ki miniszendvicsnek. És hogy mindez még könnyebb legyen, mindig vannak kivételek és sosincsenek kőbe vésett szabályok.
Valahogy így.
Kanári kontent témában jön az első tisztességes beszámoló, a Las Palmas óvárosában zajló pinchos estekről, vagy ha nagyon helyinek akarok tűnni– és miért ne tenném –akkor a pinchos y cañas estekről, aminek jelentése pinchos és pohár sör, és összességében arról szól, hogy jóárasítva kapod menüben az ezerféle pinchos közül a kedvedre valót, egy pohár sörrel kísérve. Vegueta, amit egy az egyben vegetának kell ejteni, de mégsem szalad fel a gasztrobuzik szemöldöke tőle, szóval ez itt az óváros Las Palmason. A tengerparti rész, ahol mi is vagyunk egy egészen vegyes katyvasz, ezerféle színnel, stílussal, homlokzattal, tetővel. Illetve a tető hiányával, mert hogy a kábé állandó hőmérséklet miatt nincs fűtés és nincs tető sem a mi klasszikus értelemben vett tetőnkhöz képest, viszont ha egyszer megkaparintottál egy földdarabot, akkor arra úgy és annyit építhetsz rá ami a szinteket illeti, ahogy jólesik. Ráadásul a helyieknek fel kell készülniük arra, ha esetleg elfogy az ivóvíz a szigeten, épp ezért a katyvasz tetőteraszok és tetők tovább színesedben a rájuk épített óriás vizesballonnak tűnő víztartályokkal. Mutatom is, kábé így.
Nem mintha nem lenne szerethető ez az összevisszaság, sőt; de jólesik a szemnek egy kicsit megnyugodni a régi stílusú, többszáz éves épületek között. Nem beszélve arról, mennyire felpezsdül a vér egy kivilágított utca látványától, ahol kisebb-nagyobb csordákban hömpölyögnek ki-be a szomjaséhes personák egyik helyről a másikra. Az óváros olyan, hogy ha nem nézem a spanyol feliratokat, akkor lehetne akár Chesky Krumlov egyik utcasarka is némelyik, annyira jellegzetesek ezek a méteres vastag falak a méteres vastag oszlopokkal szabdalt árkádok között. Szép, na. De persze összességében nagyon spanyol az egész, nagyon ősi spanyol. Kolombusz előtt kezdték itt a témát, nem ma volt.
Maga az utca, ahol ez a bulika zajlik nem túl hosszú, simán kényelmesen végigsétálható- és ehető/iható, két oldalán különféle hangulatot és fogásokat kínáló kocsmákkal, vagy minek nevezzem. Alapvetően ez az egész a sörözésre van berendezkedve, így én a száraz habzóboros próbálkozásaimmal rendre elvéreztem, azt nem tudják értelmezni és/vagy/illetve nincs is. Fehér bort kaptam legalább, a legkedvesebb pohárban amit már tavaly Barcelonában is imádtam, köze sincs a klasszik borospoharakhoz, mégis jólesik belőle a bor.
Általában ezek a kaját előre ki vannak pakolva a pultra, de voltunk olyan helyen is, ahol frissen készült, én például egy pohárkában felszolgált gombás szüzet ettem, eszméletlen finom volt. A többi az pedig röviden tényleg bármi, ami egy darab kenyérre rápakolható, látjátok a fotókon is.
Még csak holnap kezdem a második hetemet itt, ami szuper, és az is szuper hogy biztos, hogy legalább egyszer elmegyek még Veguetába erre a körre. Na mutatom a fotókat, galéria nyílik, kattintsatok, jó mozit!
